encounters

hiányzik. erről szót ne többet. 11/28 arányban állok az egyetemes középkor anyaggal, ami elég gyér. és a magyarba gyakorlatilag még bele se néztem. waffle, hogy idézzek egy kicsit. waffle a javából. (hiányzik. erről szót ne többet.)

jótanács az újévre

történelmi tanulmányaimat figyelembe véve tanácsolom minden leendő német és francia uralkodónak, hogy Itáliát egész egyszerűen tessék szépen békén hagyni, semmi jó nem sül ki abból, ha arra akartok terjeszkedni. remélem, ez mindenkinek hasznos volt.

elérhetetlen...

Igenis szeretném, hogy bocsánatot kérj. Csak hogy azt mondhassam: nincs miért...

And that is how change happens. One gesture. One person. One moment at a time.

mission impossible

Sok mindent szeretnék, általában olyan dolgokat, amiket nem szabad. Így izgalmas. Az ember mindig a lehetetlenre vágyik, nem? 

kis éji verstan

Ὦ ξεῖν’, ἀγγέλλειν Λακεδαιμονίοις ὅτι τῇδε 
κείμεθα, τοῖς κείνων ῥήμασι πειθόμενοι.

Én azért szeretem a magyar nyelvet, tényleg, és nem csak azért, mert alkalmas hexameterek írására. Persze ez sem utolsó szempont. Az angolt is szeretem, de Shakespeare blank verse-jeit nem lehet hatos jambusban fordítani, bármennyire is vonzó az ötlelt. Igaz, Dylan Thomas alliterációt sem lehet visszaadni. Szeretek játszani a nyelvvel. Elbűvölnek a lefordíthatatlan szövegek. James, Dylan, Gerald... És persze Weöres meg Karinthy. Well, ez volt tegnap éjszaka.

Kérek tíz deka sonkát és ugyanannyi szalámit.

winter's tale

a szembeszomszéd kisfiú lézerkardot kapott előmikulásra (tudtátok, hogy az USA-ban az egyik legtöbb hívővel a Jedi egyház dicsekedhet?). szeretem nézni a szembeszomszédokat sötétedés után, bár még mindig zavaró, ha lézerkardos-mesztelen kisfiúkat látok rohangálni. túl abszurd. és túl modern. tegnap északa gyönyörű pelyhekben esett a hó - minden csendes volt: nagyon hideg és nagyon puha. kinyitottam az ablakot, és sokáig bámultam a lámpafényben táncoló pelyheket. a hópelyhek táncát. kedvem támadt volna kimenni, fölsétálni a Várba, és figyelni, ahogy az egész város hófehérré válik. hajnali fél kettő volt. persze nem mentem, és ma reggelre eltűnt a puhaság.

christmas is all around

havazik!!! :)

Under Milk Wood

[Silence]

FIRST VOICE [very softly]: To begin at the beginning:

It is Spring, moonless night in the small town, starless and bible-black, the cobblestreets silent and the hunched, courters'-and- rabbits' wood limping invisible down to the sloeblack, slow, black, crowblack, fishingboat-bobbing sea. The houses are blind as moles (though moles see fine to-night in the snouting, velvet dingles) or blind as Captain Cat there in the muffled middle by the pump and the town clock, the shops in mourning, the Welfare Hall in widows' weeds. And all the people of the lulled and dumbfound town are sleeping now.

Hush, the babies are sleeping, the farmers, the fishers, the tradesmen and pensioners, cobbler, schoolteacher, postman and publican, the undertaker and the fancy woman, drunkard, dressmaker, preacher, policeman, the webfoot cocklewomen and the tidy wives. Young girls lie bedded soft or glide in their dreams, with rings and trousseaux, bridesmaided by glow-worms down the aisles of the organplaying wood. The boys are dreaming wicked or of the bucking ranches of the night and the jollyrogered sea. And the anthracite statues of the horses sleep in the fields, and the cows in the byres, and the dogs in the wet-nosed yards; and the cats nap in the slant corners or lope sly, streaking and needling, on the one cloud of the roofs.

You can hear the dew falling, and the hushed town breathing.

Only your eyes are unclosed to see the black and folded town fast, and slow, asleep.

And you alone can hear the invisible starfall, the darkest-before- dawn minutely dewgrazed stir of the black, dab-filled sea where the Arethusa, the Curlew and the Skylark, Zanzibar, Rhiannon, the Rover, the Cormorant, and the Star of Wales tilt and ride.

Listen. It is night moving in the streets, the processional salt slow musical wind in Coronation Street and Cockle Row, it is the grass growing on Llareggub Hill, dewfall, starfall, the sleep of birds in Milk Wood.

Listen. It is night in the chill, squat chapel, hymning in bonnet and brooch and bombazine black, butterfly choker and bootlace bow, coughing like nannygoats, suckling mintoes, fortywinking hallelujah; night in the four-ale, quiet as a domino; in Ocky Milkman's lofts like a mouse with gloves; in Dai Bread's bakery flying like black flour. It is to-night in Donkey Street, trotting silent, with seaweed on its hooves, along the cockled cobbles, past curtained fernpot, text and trinket, harmonium, holy dresser, watercolours done by hand, china dog and rosy tin teacaddy. It is night neddying among the snuggeries of babies.

Look. It is night, dumbly, royally winding though the Coronation cherry trees; going through the graveyard of Bethesda with winds gloved and folded, and dew doffed; tumbling by the Sailors Arms.

Time passes. Listen. Time passes.

Come closer now.

Only you can hear the houses sleeping in the streets in the slow deep salt and silent black, bandaged night. Only you can see in the blinded bedrooms, the combs and petticoats over the chairs, the jugs and basins, the glasses of teeth, Thou Shalt Not on the wall, and the yellowing, dickybird-watching pictures of the dead. Only you can hear and see, behind the eyes of the sleepers, the movements and countries and mazes and colours and dismays and rainbows and tunes and wishes and flight and fall and despairs and big seas of their dreams.

From where you are, you can hear their dreams.

Captain Cat, the retired, blind seacaptain, asleep in his bunk in the seashelled, ship-in-bottled, shipshape best cabin of Schooner House dreams of

SECOND VOICE: never such seas as any that swamped the decks of his S.S. Kidwelly bellying over the bedclothes and jellyfish slippery sucking him down salt deep into the Davy dark where the fish come biting out and nibble him down to his wishbone, and the long drowned nuzzle up to him.

SirG (L)

Boris, leülök én veled valamikor a félév végén, és átbeszéljük ezt az egészet, hogy nyáron már rendesen dolgozzhass rajta.

:)

making love out of nothing at all

I know all the rules and then I know how to break them  
And then I always know the name of the game

Friends will be friends

And for a moment, I understand that I have friends on this lonely path; that sometimes your place is not something you find, but something you have when you need it.

Jah, akár így is mondhatjuk. :P

madarat tolláról, engem...

"Emlékszem magára a tájékoztatóról. Ott ült elöl, bal oldalt. Okosan nézett."

:D

Az álmaidba senki nem láthat bele.

összevisszaság

vártam a megnyugvást hozó köszöntést a késésemért járó megrovó pillantást ami mégis barátságosan mindentudóan hatol keresztül a csontjaimig a kedves hangot a szokásos kérdéseket Te mit gondolsz, tanár úr? de mindez elmaradt a gyomrom összeszűkült és a tudatlanság fekete idegessége megtelepedett az agyamon ott lenni és nem ott lenni egyáltalában lenni vagy nem lenni követni a morbid témákat és elkerülni a kíváncsi pillantásokat mosolyogj mosolyogj a szöveggel foglalkozz nem tudsz semmiről ők sem tudnak semmiről a kétféle semmi kedélyesen keveredett a kötet kemény fedelén ami igazából nem is volt kemény sőt Joyce sem volt ellenben Yeats csak hogy a dolgok mégjobban összekuszálódjanak nem volt ott semmi bolhabarna kérem vagy így a Hold hamleti őre lépek csak lépek most fel a kőre ezüst homok és hallom Helsingőr csábító dagályát Yeats volt kifejezetten igen igen Igen.

végigmosolyogtam az estét - most ordítani szeretnék.

Spring and Fall: To a Young Child

Margaret, are you grieving
Over Goldengrove unleaving?
Leaves, like the things of man, you
With your fresh thoughts care for, can you?
Ah! as the heart grows older
It will come to such sights colder
By and by, nor spare a sigh
Though worlds of wanwood leafmeal lie.
And yet you will weep and know why.
Now no matter, child, the name:
Sorrow's springs are the same.
Nor mouth had, no nor mind, expressed
What heart heard of, ghost guessed:
It is the blight man was born for,
It is Margaret you mourn for. 

:)

http://www.pronouncingshakespeare.com/

egyedül az tartja bennem a lelket, hogy holnap holnap lesz, és bármilyen megdöbbentő is, várom. hiába hiszem az egész helyzetet reménytelenül clichének, hiába érzem, hogy nem tudok angolul (és ez némi félelemmel tölt el, ha a keddre vagy a csütörtökre gondolok), és hiába gyűlölök papírokkal rohangászni mindenfelé, mégis... holnap, holnap, holnap. Meglepő, de még Martin Guerre is felvillanyoz, no persze a jövő hét már nem lesz ennyire vicces.

A.-nak igaza lehet: jobb lenne, ha nem így lenne.

néha úgy érzem, sosem leszek eléggé bölcsész.

remark on history

'The future is dark, the present burdensome; only the past, dead and finished, bears contemplation. Those who look upon it have survived it: they are its product and its victors. No wonder, therefore, that men concern themselves with history.'                                                (Geoffry R. Elton)

playing with fire

információ. dolgok, amiket már tudsz, mégis váratlanul ér. konkrétumok. nevek. dátumok. információ. dolgok, amikről lehet, hogy mégsem akarsz tudni.

azt mondod

nem ismersz eléggé, de én nem értem, mi tart vissza attól, hogy igazán megismerj. egy biztos: nem én...

hiány

nem itt kéne lennem. nem Saint-Simonnal. nem most. ott akarok lenni. hagyni, hogy fölvidítsanak.

verselni rímtelen sorokon át.

This Is England

Is This England? Én már igazán nem tudom... 

Amúgy ma megvettem ezt, és nagyon örülök neki, több, mint szuper, Shapiro zseniális (mint általában). Tudtam, hogy nem lett volna szabad benéznem abba az antikváriumba (ott mindig találok valamit jó áron, hát hogy hagyhatnám ott porosodni?)

vajon

ha egész éjszaka olvasok, talpon tudok maradni holnap az utolsó órám végéig? és egyáltalán befejezem a könyvet?

néha eszembe jut, hogy esetleg hagynom kéne folyni az érzelmeimet, hagynom kéne, hogy azt tegyem, amihez kedvem van. hogy elkezdjek sírni óra közepén, hogy nevetve forogjak körbe-körbe az udvaron, az R5 előtt, a zuhogó esőben. néha szeretnék elég bátor lenni ahhoz, hogy abbahagyjam az udvarias-üres csevegést, ledobjam a szolid mosolyt, és önmagam legyek. aztán mindig eszembe jut, hogy valójában alig egy-két embert ismerek, aki képes ezt megtenni. ez azért elég elkeserítő.

Twinings...

... is a good topic, isn't it?

Tilbury, August 1588

My loving people,

We have been persuaded by some that are careful of our safety, to take heed how we commit our selves to armed multitudes, for fear of treachery; but I assure you I do not desire to live to distrust my faithful and loving people. Let tyrants fear, I have always so behaved myself that, under God, I have placed my chiefest strength and safeguard in the loyal hearts and good-will of my subjects; and therefore I am come amongst you, as you see, at this time, not for my recreation and disport, but being resolved, in the midst and heat of the battle, to live and die amongst you all; to lay down for my God, and for my kingdom, and my people, my honour and my blood, even in the dust. I know I have the body but of a weak and feeble woman; but I have the heart and stomach of a king, and of a king of England too, and think foul scorn that Parma or Spain, or any prince of Europe, should dare to invade the borders of my realm; to which rather than any dishonour shall grow by me, I myself will take up arms, I myself will be your general, judge, and rewarder of every one of your virtues in the field. I know already, for your forwardness you have deserved rewards and crowns; and We do assure you in the word of a prince, they shall be duly paid you. In the mean time, my lieutenant general2 shall be in my stead, than whom never prince commanded a more noble or worthy subject; not doubting but by your obedience to my general, by your concord in the camp, and your valour in the field, we shall shortly have a famous victory over those enemies of my God, of my kingdom, and of my people.

live by dreaming on alone...

I write to you... when that is said 
What more is left for me to say?

words... words... words...

az őrület határán szabad-e gondolkodni?

...

I'm waiting, waiting for nothing

Bizonyos időszakokban érthetetlen várakozás tölt el.


mikor... még miért nem... szeretném... újra... ott, nemitt... olvasni... mikor...?


Megyünk?
Menjünk.
                Nem mozdulnak
                    FÜGGÖNY

Szonett a kedves megtalálthoz

Nem is kívánni most, amit kívántam,
nem mondani; túl könnyen mondható
a máskor, másnak is kimondott szó,
ha nem lemondón jön, sután, elszántan;

nem lesni már: rosszat vagy jót csináltam,
szemem nem volt-e túl símogató,
és meg se kérdezni, kiszáradó
torokkal: mondd, mit érzel te irántam?

Csak összebújni, tested ébredését
hallgatva várni; hajad számba hull,
aztán lerúgni hamutartót, csészét,

bőrünk feszül, önkontrollunk lazul,
míg megkeressük egymás érverését.
Szívem kezedben. Lüktessen vadul.

Vers fordul versbe, mélyig szánt a csöndje

Glanmore: Szonettek
X

Azt álmodtam, egy donagali lápon
Aludtunk földön, takaróba bújva,
Ázott arcunk reggelre szürke-sápadt
Lett, mint csepergő növendék bükkfa.
Lorenzo és Jessica a hidegben.
Diarmud és Grainne, mielőtt rájuk lelnek.
Sötét illattal hintve és kitetten
A hantra, mint lélegző síremlékek.
Álmomban előtűnt - hogy tetszik, kedves? - 
Első éjszakánk a szállodában, csókod,
Sok éve, mikor bátran közeledve
Késztetted kettősünket édes, kínos
Test-szövetségre; a kétféle lét -
Arcunkon harmat, álom, haladék.
                                  (Géher István ford.)

Ma szerelmes lettem egy ír költő angol-magyar szavaiba.

Történetek árusa...

"Gyakran jobban tudjuk értékelni azt, amiről tudjuk, nem fog megismétlődni, mint azt, amiről azt hisszük, örökké így marad."

Ha már Ophéliát nem tudom megírni, lehet, hogy ideje lenne kezembe vennem egy igazi, saját történetet...

brrr. hosszú nap lesz a mai.

ezt is rég hallgattam...

One dark afternoon like a shadow I flew
Through the rain that fell sick with lament
To this house of incest for when we undressed
Blasphemies against Venus were rent
Though her sister removed, her wet body approved
The parade of my heavenly quests
Yet all tongues are not true, some are forked or askew
Like an uncivil serpent's at best
For oustered from Eden I fausted all reason
Hook in mouth like saint Peter Pan
To haunt faery groves and hot virgin coves
Wherein the promiscuous swam
I elected lovers and rejected others
Mephistresses that don't give a damn...
But in those that still do my deep interest grew
The rise of the true pentagram! 

if i...

It happened just how I always imagined it would. So why do I feel this way, Lena? How can something that's supposed to make you feel so complete end up leaving you so empty?

Mindenre pontosan emlékszem, és mégis... olyan, mintha áttetsző, sűrű ködön keresztül, kábultan ébrednék egy furcsa álomból. Álomból, ami megtörtént, és mégis olyan, akár a jövő egy kiszámíthatatlan pillanata. Különös köd ez... - Voile de Jasmin?

csak szerényen

Bárcsak rátalálhatnék... a férfira, aki intelligens, de egyúttal jóképű és vonzó is. Ha én nyújthatom ezt a kombinációt, miért ne várhatnám el ugyanezt egy férfitól?

K.-tól idézve

Ma, miután fölébredtem, és megállíptottam, hogy még mindig Budapesten vagyok, bekapcsoltam a számítógépet, hogy legalább az interneten keresztül visszarepüljek ithakai Dublinomba, de a honlap csak nem akart betölteni. Az ügyfélszámot hívva a UPC kedves géphangja tájékoztatott, hogy az internet senkinek nem működik, de már dolgoznak a problémán. És amikor végre betöltött az internet, ezt olvastam K. blogján:

Nagyon vágyódom Londonba. Részint oda és részint innen el.

Tóninak mindig igaza van.

sok sör?

Kedves!

Erre a beszélgetésre nem akarsz majd emlékezni. Pocsék lesz holnap a kijózanodás...

Jó éjt,

______

feltételek

egy történész sosem gondolkozhat el azon komolyabban, hogy mi lett volna, ha. elszórakozhat ezzel egy ideig, de valójában azzal kell foglalkoznia, hogy mi volt és mi lett, és hogy ezek között mi az összefüggés. a többi csak az elme játéka - semmi több.

pedig...

ha ma nem kapom azt...
ha ma nem megyek...
ha ott...
ha én mégis...
ha nem ír**...
ha nem ír^^...
ha nem ír**...
ha azt ír^^...
ha nem...
ha igen...
igen...
igen...

azért talán el is tudom hinni, hogy bölcsebb, hogy ha nem.

Sylvia

Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó, A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember...

Minek írni, ha már mindent megfogalmaztak előttünk?

mesélsz még?

mesélek...

pohár - félig vízzel

... és akkor itt a jól ismert kérdés: a vizsgaidőszakomból MÉG négy nap van hátra, vagy MÁR CSAK négy nap van hátra?

Kezdem úgy érezni, hogy nem érzek semmit. Sírni szeretnék - de nincs rá idő.

sörözés

életemben először megláttam némi értelmet a fociban. ez persze nem azt jelenti, hogy a naptáram végébe "mi a les" címmel készült kép többet jelentene, mint eddig, de vicces, amikor két fiú kétoldalról magyarázza a füledbe, hogy ki kicsoda ésatöbbi, és te csak bámulsz, hogy és akkor mi van? azért örülök, hogy mindkét gólt láttam ma este. :)

sz.-ék rosszak, rászoktatnak itt a sörre közben - ez az első eset, hogy tényleg jól esett, pedig nem is volt ma (tegnap) meleg...

ha...

Ha egy úrinő azt mondja: talán, az nemet jelent. Ha egy úrinő azt mondja: nem, igent jelent. Ha egy úrinő azt mondja: igen - akkor már nem is úrinő...

have you heard the news today?

nem itt lenni, elmenni messze de jó is lenne...

-Először a Moszkva térre, aztán majd Hűvösvölgy felé.
-Hűvösvölgyben végzünk?
-Igen. Temető utca...

I found myself in Wonderland

Megérte visszamenni az egyetemre, és megérte gyalogolni-buszozni, mert így egy mini-kettősülésen préselődve SirG mellett utazhattam, aki így tűnt, tényleg örült, hogy lát. Azt mondta, vigyek neki fordítást vizsgaidőszak vége után is nyugodtan, meg mesélt Faulknerről, és beszéltünk mindenféléről. Nem akarta elhinni, hogy első éves vagyok, többek között mert "évek óta járok az órájára" (erre pirultam egy sort, és dünnyögtem Shakespeare-ről)... Tudta ki vagyok, miket vittem neki eddig, én meg csak mosolyogtam, és mosolyogtam, és az egyetemre érve valószínűleg mindenki összesúgott a hátam mögött, hogy hát ez meg mit vigyorog itt, mint a hülye (vagy Cheshire Cat).

"Boriska" - nem is emlékszem, hogy hívott-e már így valaki...

ezennel a 2009/2010-es tanévet lezárom 2.

ha maga az ünnepély nem is volt túl emlékezetes (Táncsics-díj ilyenkor?!; 40 fok,  tűző nap, árnyék semmi, de idén legalább nem ájult el senki), azért mégis nagyon jó volt az egész. csak ott lenni a sok zsibongó kicsi között, no és persze az apáczais szekció. meg az ének terem.  és az első emeleti termek, ahol évek óta nem jártam. a táska, ami végül megkerült, a fagyi, a Bakony-project (jövőre Szeged-project Virág Cukrászdával? :P), apró, de ismerős poénok, felszabadult nevetések, aztán csönd, és séta a moszkva térig, beszélgetve. nem volt sírás, ellenben egy idézet. vagy lehet, hogy több, csak arra már nem figyeltünk. igazából senki sem figyelt. eleinte kicsit féltem, hogy furcsán néznek majd, mit keresek én ott, de mindenki természetesnek vette, hogy ott vagyok. csak azt sajnálom, hogy VLlel nem tudtam megbeszélni, hogy BB őt is tanította-e könyvtárismeretre. pedig még el is mondta volna. :)

ezennel a 2009/2010-es tanévet lezárom

Kellemes bizsergés a gyomrom környékén, már-már idegesítően meleg napfény, vidám nyári zajok az utcáról - a tanévzáró elengedhetetlen velejárói. Mikor is voltam ott utoljára? Lehet, hogy egy éve... Sok ismerős-idegen arc, újra a régi lépcsők - kicsit félek, kicsit izgulok, de mégis sokkal szívesebben megyek, mint ide mennék. Ez azért valahol mélyen még mindig megijeszt.

szemben

A szemben lévő ház első emeletén lakik a tettes, eddig nem csinálta, de most, már sokadik napja nyitott ablaknál max hangerőn nézi a TV-t. (Figyelj ide, hallgass, hozzám ne érj, takarodj tőlem! és hasonló szappanopera részletek, felemelő.) A tettes kilétét úgy sikerült kiderítenem, hogy kikönyököltem az ablakon, és a járókelőket figyeltem - egy kivétellel mindenki döbbenten AZT az ablakot bámulta. A kivételt 20as srác képezte, akik mindenfelé nézelődtek, és a szemük az ablakomon maradt. Nem értettem, és csak miután már messze jártak, jutott eszembe, hogy csupán egy bikini van rajtam... :P

hmm

Megálltam, és egy pillanatra elgondolkodtam azon, mit is hisznek rólam az emberek. Úgy tűnik, a két végpont a "mindig morcos, rosszkedvű, depressziós" és a "mindig vidám, optimista, aki mindenkibe képes lelket önteni". Ezt azért elég szörnyűnek érzem, nodehát, lehet szavazni, ki szerint melyik...?

Igazából elég szörnyű volt...

Ha belegondolok, hogy az elmúlt négy napban az életem fenekestül felfordult, majd lassan visszazökkent a helyére, tulajdonképpen meg kell állapítanom, hogy meglettem volna enélkül, de az jó benne, hogy D-vel újra beszélek. Azt hiszem, már nagyon hiányzott.

Nationalism and socialism in twentieth-century Ireland

Narancsok, zöldek és barnák keveredtek a csillogó fehér  fénnyel. A fura érzés a gyomromban nem csillapodott, sőt, a kezem is remegni kezdett, pedig semmi okom nem volt a félelemre. Igazából abszurd volt az egész: a hely melegsége, az elegáns barna polcok, és a könyvek... Vastag, fellengző című könyvek. És balra tőlem a kanapé lágy színei - minden olyan ellentétben állt a rideg kék szempárral, cinikus félmosollyal, az örök iróniával. És hirtelen a kék is barátságosabbá - már majdnem emberivé - vált, és én rájöttem, hogy tulajdonképpen mindketten ugyanazt keressük, csak kicsit másképp.

Leülvén...

"érzem megint, nagy-Shakespeare szelleme.
  Költő-vezér! S te ködös Albion,
  ki örök témánk ihletője vagy,
  vén tölgyerdőben járva, útamon
  kopár álomba veszni ó, ne hagyj!
  S ha pusztító tűz lángja elragad,
  adj vágyaimnak főnix-szárnyakat."
                                                  (Fodor András ford.)

Igazából nem tudom, mit akarok. Talán csak azt, hogy legyen vége...

language-game

Wittgenstein szerint a szavakat a használatuk határozza meg. Például ha A és B egy színpadot építenek, A épít, B pedig adogatja  sorban a szükséges dogokat (legyen deszka, szög, kalapács, kő), és tudja a megfelelő sorrendet, akkor úgy is megérti, hogy mit kell adnia, ha nem érti a szavak jelentését. Namármost, ha B ígyszólván egy számára idegen nyelvet használ, azt hiheti, hogy a "deszka" jelentése a saját nyelvén: "Hozd ide a deszkát!". A "Deszka!" mondatértékűvé válik, hiszen nyilvánvalóan A azt érti alatta, hogy B vigye oda neki azt, csak nem mondja ki, B pedig logikusan helytelenül fordítja mindezt a saját nyelvére.
Jó dolog ez, de nem leszek kész vele holnap (ma) reggelig...

What's your problem, sunshine?

-O, horror, horror, horror! Confusion now hath made his masterpiece!
-What's your problem, sunshine?

I miss sunshine...

Speech and Politics

Words can be your friend or your enemy, depending on who's throwing the book, so watch your language.

Philosophical Investigations in English and Tractatus Logico-Philosophicus in Hungarian, de hogy leszek kész az esszével kedd reggelig?!

szétszórva

ha legközelebb postára megyek, talán nem felejtem el magammal vinni a számlát is...

sosehol

ott akarok lenni, ahol nem lehetek...

Czechoslovakia, 1977

Now listen, you stupid bastard, you'd better get rid of the idea that there's a special Macbeth which you do when I'm not around, and some other Macbeth for when I am around which isn't worth doing. You've only got one Macbeth. Because I'm giving this party and there ain't no other. It's what we call a one-party system.

kérdés

Azt hiszem, igen...

ma

nagyon meleg van.

bőrigázva

Lassan bizonyára megtanulom, hogy ne hagyjam nyitva az ablakot, amikor "leugrom öt percre", mert "olyan szépek a fények"...

The Sisterhood of the Traveling Pants

He's right, Car. I am afraid. There's a part of me that wants to let him in but then I feel myself put this wall up and I don't understand why. Maybe that's what strikes me most about Kostas: that despite everything he's suffered he can still look at life in the most uncomplicated way. I've never known that kind of faith. It makes me so sad that people like Kostas and Bridget who have lost everything can still be open to love... while I, who have lost nothing, am not.

bevezetés...

Ha tegnap lenne, lehet, hogy mégis megírnám azt az e-mailt, lehet, hogy már rég a kezemben tartanám a könyvet nevetve-sírva a kilátástalnaságon, sőt, az is lehet, hogy boldogan röpködnék ide-oda, és még annyira sem tudnék gazdaságtörténetet tanulni, mint most, de legalább próbálkoznék. Persze nem tegnap van, hanem ma, úgyhogy nem írok e-mailt, nem nevetek-sírok, nem röpködök, de tanulnom kéne...

I will have here but one mistress and no master

Összességében nem kifizetődő, hogy I. Erzsébet az egyik kedvenc királynőm. Az meg, hogy Stuart Mária a másik, teljes tudathasadásra vall.

---

Kis megkönnyebbülést hoz, hogy túléltem az első hetet, úgy, ahogy, de nem dőlt össze a világ, csak az ég reped meg szüntelenül újra és újra.

Nem szeretem, hogy SirG-hez akkorra kell mennem, amikor vendég jön - hozzám. Jajmileszitt, tudok-e beszélni vele előtte? Ophéliát megírom-e addig?

Azt hittem jó lesz - de nem volt az.

fair is foul

megnyitottam az email-fiókot, és láttam egy fészes értesítést, *** nevével, és ********** a ******. az jutott eszembe, hogy ez így nem fair, és lehet, hogy egy kicsit ********* vagyok (still), de hát ez sem fair, és különben is: semmi sem fair, ráadásul fair is foul and foul is fair, de ez ma már volt egyszer, semmi sem jó (és semmiből semmi sem lesz, jaj, csak ilyenekben tudok gondolkodni, jaj, és mi lesz így holnap, jaj.)

for the rain it raineth every day

Kinyitottam az ablakot, és sokáig szidtam a szelet, amiért az arcomba fújta a hideg esőcseppeket. Aztán rájöttem, hogy a szél nem fúj már, és az eső sem esik, ellenben megállíthatatlanul folynak a könnyeim.
Nem akartam tudni, miért.

ködbe szét!

Macbeth-i egy idő van.

Elizabethan...

-Since when were you so afraid?
-I'm always afraid.

De az eső csak napról napra esik tovább...

..

Some people want magic. I think you are one of those people.

éjszakai országúton

a madarak gyönyörűen énekeltek. semmi zaj nem hallatszott, csupán egy-egy taxi suhant bele az éjszakába. a levegő sűrű volt a párától, és egy pillanatig úgy éreztem, valójában Calais-ban vagyok, kiszállok a buszból, arra várok, hogy behajthassunk a Csalagútba. elmerengtem, milyen lenne, ha tényleg ott lennék, és néhány órával később, reggel hét körül a többiekkel beözönlenénk egy igazi angol kis kávézóba, felfrissülni, reggelizni. angolul beszélnénk, fonttal fizetnénk és harapnánk a friss, sós levegőt...

korai volt ma ez a 8.40es kelés...

Sonnet 138

When my love swears that she is made of truth
I do believe her, though I know she lies,
That she might think me some untutor'd youth,
Unlearned in the world's false subtleties.
Thus vainly thinking that she thinks me young,
Although she knows my days are past the best,
Simply I credit her false speaking tongue:
On both sides thus is simple truth suppress'd.
But wherefore says she not she is unjust?
And wherefore say not I that I am old?
O, love's best habit is in seeming trust,
And age in love loves not to have years told:
Therefore I lie with her and she with me,
And in our faults by lies we flatter'd be.

Sonnet 138

Always the years between us, always the years. Always the love. Always the hours.

Érzem, hogy pörögnek a percek, és a május lassan kifolyik az ujjaim közül...

Va, pensiero

Va, pensiero, sull'ali dorate;
va, ti posa sui clivi, sui colli,
ove olezzano tepide e molli
l'aure dolci del suolo natal!

Del Giordano le rive saluta,
di Sionne le torri atterrate...
Oh mia patria sì bella e perduta!
Oh membranza sì cara e fatal!

Arpa d'or dei fatidici vati,
perché muta dal salice pendi?
Le memorie nel petto raccendi,
ci favella del tempo che fu!

O simile di Sòlima ai fati
traggi un suono di crudo lamento,
o t'ispiri il Signore un concento
che ne infonda al patire virtù.

bevezetés a gazdaság- és társadalomtörténetbe

Kedves Kollégák!Tekintve a mai vizsgák tragikus eredményét (habár egyelőre ezek csak részeredmények, de már csak rosszabbak lehetnek), javaslom, hogy fontolják meg, a felkészülésnek a legjobb útját jelenti-e a gyanús eredetű jegyzetek kunyerálása.Továbbá vannak esetek, amikor érdemes a kérdéseket elolvasni, mielőtt válaszolnának rájuk.ÜdvözlettelSzijártó István

ezek után el se megyek vizsgázni...

:|

Romeo save me they try to tell me how to feel....

tanulás...?

Az "úristen-gépelnikell-gépelnikell-nemleszekkész" pánik akkor tetőzött, amikor du. 6. körül megláttam a kiírást fészen (hiába, fész nélkül nem teljes a világ, ez is ezt bizonyítja), és a jött az "ideelkellmenni-ideelkellmenni-nemérdekelsemmi" bűnös gondolat. Nosza, sutba (fiókba?) dobtam minden tervemet - szerencsére N-t elérem, és miután húsz perc "-nem alszom, csak pihentetem a szemem. - Ébren vagy? ÉBREN VAGY?"-szerű szempihentetés után a Déli PU felé trappoltam, még mindig volt bennem egy érzés, mi szerint nem leszek kész. (Pedig muszáj, mindjárt kezdem, becsszó!)

De olyan-olyan jó volt...!

1.) Rendezzünk jövő áprilisba Shakespeare-nek szülinapi/halálozási partit!

2.) Nekem miért nem ír senki ilyen szonetteket?!

árpádkor

Valahányszor csak koncentrálni próbáltam, tudatom tovasiklott, akár egy korcsolyázó egy nagy, üres síkon, s tőlem távolabb kezdett el szórakozottan piruettezni.

Moonlight

-Where are the boys? Have you find them?
-I'm trying.
-You've been trying for weeks. And failing. It's enough to make a cat lough. Do we have a cat?
-We do.
-It is laughing?

garfield

utálom a hétfőt

.

Je veux ton amour
Et je veux ta revanche
Je veux ton amour
I don’t wanna be friends

and can you paint with all the colors (of the wind)...?

Chamber Music II
by James Joyce

The twilight turns from amethyst
To deep and deeper blue,
The lamp fills with a pale green glow
The trees of the avenue.

The old piano plays an air,
Sedate and slow and gay;
She bends upon the yellow keys,
Her head inclines this way.

Shy thoughts and grave wide eyes and hands
That wander as they list --
The twilight turns to darker blue
With lights of amethyst.

válasz

kettőt, de nem többet

Twinings

Van valami megnyugtató az Earl Grey tea ízében, talán a tudat, hogy na ezután biztos nem alszol el.

Ilyet szeretnék inni reggel.

Questions without answer

Volt sárkány Szent Patrick barlangja előtt?

Hogy tud egy kék szempár ennyire sokatmondóan nézni?

Miért szürke az ég?

Ha egy tyúk egy nap alatt egy tojást tojik, akkor hány szemináriumi dolgozatot lehet megírni egy éjszaka alatt?

hopper

Teljesen kimerültem, és persze nem olvastam el, amit kellett volna, tehát nem fekhetek le. Vagy holnap nem megyek be egy órámra sem. És ott van *******, az agyam nem készült föl rá. Mégis úgy érzem, az alvás most mindennél fontosabb: sok mindent el kell viselnem, erősnek, pihentnek kell maradnom, hogy elég bátor lehessek.

Nem tudom, honnét jutott eszembe Hoppert nézegetni, azt sem tudom, miért nem írtam eddig egy értelmes sort se (elfelejtheti az ember, hogyan kell szemináriumi dolgozatot írni?), és fogalmam sincs, hogy írok most kétszer tizenkét oldalt. De már nem számít, semmi nem számít, holnap szerda, és ha végre kész lesz az a kétszer tizenkét oldal, akkor nagyon-nagyon...
Ahogy V. ma megfogalmazta: "Szar ügy."

Jaj, Syl, hogy csináltad, hogy kitűnő voltál...?

Tanulni kéne

Just in case jegyzem meg, a Mammutban lehet kapni leértékelve Carte D'Or fagyit...

Illusion

You must remember, my lady, the most important rule of any successful illusion: first, the people must want to believe it.

A History of...?!

Tegnap kivettem két könyvtárból két könyvet, az egyiket csak két hétre lehet kölcsönözni, gondoltam nem baj, majd megkérem B.-t, fénymásolja le, mert nekem ez kell, még így is olcsóbb, mint megrendelni Angliából (itthon sehol nem lehet kapni, bár próbálkozhatnék az Ír Nagykövetségen), de csak nem akarták kihozni a raktárból, hát közben visszamentem az Egyetemi Könyvtárba a másikért (ami szintén kell), és ott a kezembe nyomtak egy vaskos, zöld izét, 478230, ez a cetli van rajta, megismertem rögtön, ezt a számot írtam ugye a kikérő lapra is, belesápadtam, ez kicsit hosszú lesz, 877 oldal, ó jaj, de azért fölkaptam, és mire visszaértem, ott várt a SEAS könyvtárában a gyönyörű, 914 oldalas papírcsoda. Időnként komolyan elgondolkozom, kell-e ez az egész  nekem.
De mindig rájövök, hogy igen...

Boginak ;)

Legkedvesebb gyümölcsöm az avocado. Nagyapám minden vasárnap hozott egy avocadokörtét, ott rejtegette hat szennyes ing meg a vasárnapi vicclap alatt a bőröndje fenekén. Megtanított arra, hogyan kell enni az avocadót; hogy szőlőzselét és salátaolajat kell összehabarni egy kis edényben, majd a gyümölcs üregét megtölteni a rózsaszínű szósszal. Honvágyam lett szinte a szósz után. A ráksaláta halvány utánzatnak tetszett csak hozzá képest.

Fogalmak az egységes középkortörténeti írásbeli vizsgára

A 138 hosszan kifejtendő fogalom közül 105 olyan, aminek még csak a nevét sem hallottam/olvastam eddig (vagy nagyon nem maradt meg). A maradék 33 közül úgy tizet értelmesen is el tudnék magyarázni. Ez végülis az egésznek a 7%-a. Nincs még minden veszve...

Szín fut a tetthelyre, bíborsötét...

Sylvia is gyűjtötte a szavakat.

gondolatok

-- -- -- --
 -- -- --
-- --
 --
   . ---------------

kusza gondolatok egy macbeth-i alakról

Sosem találtam szépnek. Mert nem hittem, hogy az.
De erős volt, energikus és határozott. Soha senkit nem ismertem, aki ennyire határozott lett volna. Minden egyes porcikája élt, mozgott, nyughatatlanul volt. Csak egyszer láttam, mikor nem volt fölfegyverkezve az irónia és a tudás különös elegyével, fáradt volt, fáradtabb, mint én voltam akkor, és mégis - a levegő szüntelenül vibrált körülötte, úgy éreztem, bármelyik pillanatban kirobban belőle az energia. Persze sosem robbant - eddig.
Másféle szépség ez.

latin helyett

Hasonlatok

Egy kilenc szótagú rejtvény vagyok.

Egy elefánt, egy hatalmas ház,

Két indán csavargó dinnye.

Óh, vörös gyümölcs, fehér csont, száraz faláb!

Nyughatatlanul növő élesztős vekni.

Újveretű pénz ebben a tömött tárcában.

Erőforrás, színpad, vemhes tehén.

Megettem egy halom zöld almát,

Visz a vonat, nincs leszállás.

Egyre közelít a vizsgaidőszak réme, miközben egyre intezívebben érzem, hogy tavasz van. Lassan már nyár - ma már egészen nyaras az idő, és süt a nap, meg különben is the summer time is coming - nagyon nehéz így bemenni az egyetemre. Ha csak írekre meg reneszánsz irodalomre kéne készülni..., de nem, persze, hogy nem. És közben a dallam száll, száll, nem áll meg, sosem hagy békén...

Budapest tengerparti város. Ez nyilvánvaló, hiszen honnan máshonnan sodorná a szél a Várhoz azt a töménytelen mennyiségű fehér homokot (ami minduntalan az ember szemébe száll), mint a tenger partjáról?

A turul...

A narancsízesítésű nyalókan kényelmesen hever a billentyűzet mellett, én meg büszkén virítok újdonsült Gorrom Riveres pólómban, függetlenül attól, hogy az öt koreográfiából érzésem szerint úgy hármat banálisan elrontottam. De az élet szép, a sas turul, én meg megyek aludni, mert leragad a szemem...

Ha a ma lesz...

Mégis eljött a ma, az idő nem áll meg, nincs mit tenni.

...

And for a moment, I understand that I have friends on this lonely path; that sometimes your place is not something you find, but something you have when you need it.

Much Ado About...

A reggeli döbbenetet kiheverve, körülbelül egy óra aktív, szenvedélyes szitkozódást (Oh! Damned spot! és a többiek) követve rájöttem, hogy tegnap este valószínűleg egy egyszerű mozdulattal letöröltem a széteső számítógépem becses hangkártyájához tartózó illesztőprogramot, ami már csak azért is parádés mutatvány, mert telepítőcédém persze nincs. Ennek következtében beletelt kis időmbe, mire megtaláltam a megfelelő programot a világ összegabalyodott hálóján, telepítettem, újraindítottam - és még mindig nem szólt semmi. Még szerencse, hogy eszembe jutott megnézni, hogy a hangfal jó helyre van-e bedugva...

Mindenestere mostmár nagyon pontosan tudom, hogy milyen az alaplapom és egyéb harverjeim, mellékes, hogy soha nem akartam ezen információkhoz hozzájutni. Új WinMediaPlayer is telepítettem, de ez persze ugyanúgy nem működik, mint eddig - úgyhogy most az oroszlán BSPlayeren bőg, és Emma Thompson is így fejti ki azon véleményét, miszerint Sigh no more, ladies, sigh no more.

Annak köszönhetően, hogy megittam sok bögre tejet, befaltam egy fél csomag csokis Hit kekszet és néhány belga kagylót, kezdem jobban érezni magam a kétnapos depresszió után, bár még mindig reszketek a holnaptól, attól, hogy nem fogok tudni, vagy nem akarok majd mit mondani. De Sir. G. fantasztikus volt ma is, a puszta jelenléte megnyugtató hatással van, meg különben is: férfiak, férfinak, férfival - ezzel szemben Nádasdy tanár úr azt mondja, hogy de így beszélnek [*férfivel]. Egy NYELVÉSZ!!! Egy TÖRTÉNETI NYELVÉSZ!!! - szóval Sir G. olyan volt mint mindig, ez megnyugtat, vannak még stabil pontok az ember életében, ha már a világnak van képe kizökkenni... Talán előbb utóbb vissza is zökken. Amúgy meg lettem szólva (N. által :-P), hogy már megint Shakepeare-t olvasok, most éppen Coriolanust, mint az kitalálható, de lehet, hogy a hagyomány kedvéért a Petőfi-fordítással kellett volna kezdeni... De hát mit csináljak, ha Shakespeare egyszerűen csak: jó?

Petőfi szelleme

Amikor bevittem Coriolanus-fordításomat az Európa Könyvkiadó egykori igazgatójához, ez dermedten rám bámult, felugrott, majd kézen fogott, mint a menyasszonyát, és a falán függő nagy alakú Petőfi-képhez vonszolt. "Vele akarod ezt művelni?" - kérdezte olyan hanghordozással, melyben a kérlelés szmrehányással vegyült. "Miért ne? - válaszoltam. - Még fiatal, még könnyen kiheveri."

what if...

Sajnálom.
Mit lehet erre mondani? It's too late for apologise for I have already forgiven you. What if I had not? What if I couldn't?
Sajnálom.
Bólintok, és közben arra gondolok: én is...

for as long as i can remember, three of us shared everything. secrets, stories, laughter, broken hearts, times of love, times of loss and times of change, and those moments when you feel your life just lifted up and take off.
they made it looks so easy fitting wright in and looks for new friends, but i was just waiting for something that feel real or familiar, i was lost without them. i believed our friendship could survive anything, but we have to learn on our own how to become ourselves without loosing each other...

Egész úton hazafelé...

Giliszták voltak az úton végig, ahogy jöttem, pedig hosszú az út a Móriczról a Moszkváig bár végülis M-M, mondhatni mindegy, most mégis mondom: hosszú az út a Móriczról a Moszkváig. És a giliszták csak tekerektek százával a betonon, én meg szökkentgettem, hogy rá nem lépjek egyre sem. Remélem, sikerült minél kevesebbet agyontaposnom belőlük. Fáradt vagyok most is, pedig írni kéne, én meg Shelleyvel szemezek, de aludni kell.
Majd talán holnap.

Boldog születésnapot József Attilának. Lassan indulok haza...

J.-től lopva ;)

Ha [...]
az lenne találka az igaz szerelemmel,
úgy vagyok ezzel, tudod,
én mindig lehetetlent akarok...

Arra vágyom, ami nincs --- és Nincsen semmi, ami van, egy Való van: a Nincsen --- minek erre vágyni?

De az ember márcsak ilyen.

megint semmi

Ijesztő a csönd, ezért inkább nem is hallgatom. A szobát betölti a Pink Floyd, halkan, de határozottan bekúszik a dallam a nemlétező függöny mögé, a könyvek megsárgult lapjai közé, és közben azt érzem: túl sok. Pink Floydból, Shakespeare-ből, magányból és csöndből.
Ezért inkább nem is hallgatom...

Hey, You!, te, aki nem is olvasod a blogomat, tudd meg, hogy én nem szeretek tegeződni. De téged nem magáználak...

Amúgy meg...

az IKEA-ba akarok menni plüsspatkányt venni.

... szintén zenész?!

-Othello, Szentivánéji álom, Tévedések komédiája, megint Szentivánéji, Rómeó és Júlia, Hamlet és Lear...
- Szereted a fuvolát?! 
- Igen(, de vajon hogy jön ez a Lear-hez?!)

Én megértem, ha valaki nem szereti Shakespeare-t - de legalább ismerje...

Franciaágy

Nem férek el tőle....

De legalább biztos nem horkol.

Echoes of Seamus

That didn't look like love to me... 

Love and rhetoric...?

What else?

Blood. I can do you blood and love without the rhetoric, and I can do you blood and rhetoric without the love, and I can do you all three concurrent or consecutive, but I can't do you love and rhetoric without the blood. Blood is compulsory.

Pink Floyd - igen, azt kell hallgatni.

Függő-ség

Elbeszélek, én, ez az „én” azonban nem koholt személy, hanem a regényíró, dolgokban jártas, keserű, csalódott ember, én, én mesélem el barátaim és barátnéim történetét, azt mondja nekem N, hogy ő, N, nem tudja, mit kezdjen a helyzettel, és én (a dolgokban jártas, keserű, csalódott ember) csak arra gondolok - miért, miért van ez, ez az egész, hogy helyzetek jönnek és mennek, és mi (dolgokban jártas, keserű, csalódott emberek) egyszerűen nem tudunk  - hah! nem tudunk?!, egyszerűen képtelenek vagyunk! -, szóval nem tudunk mit kezdeni egy helyzettel, igazából A Helyzettel, az ókori mesével, ami egy lányról szól, aki megismerkedik egy fiúval, azaz, legyünk pontosak, egy fiúról szól, aki megismerkedig egy lánnyal, és talán egymásba szeretnek, de nekünk nem is ez a fontos, hanem az út, amíg egymásba nem szeretnek, mert mindig csak a kezdet meg a vég volt érdekes (ilyen az emberi természet, nincs mit tenni), de addig, addig sok víz lefolyik még a Boyle-on, kit érdekel, és közben az egyik, aki találkozott a másikkal, följár fészre, nézi a blogokat, már-már ebben él, ezt nézi, amint hazaért, és ezt nézi, mielőtt elindulna, ideges, ha nincs valami újdonság, ha nem ír (és nem is skót...), mindent megtud a másikról, anélkül, hogy valaha egy szót is beszélt volna vele, csatlakozik a "Tudom, láttam facebookon" csoporthoz - természetesen a fészen -, és közben Függő marad (igzából mindketten azok maradnak), és akkor már tök mindegy, hogy Shakespeare-Függő (vagy Mr. Alkohol vagy Hamvadó cigarettavég vagy gyöngy-Függő...), a Függő, az Függő

--- és pont.

ÉS (akkor mi van...?)

...

Amióta Blériot átkelt a La Manche csatorna fölött, azóta elő-előfordul, hogy aeroplánok jönnek-mennek a levegőégben...

... mondd, akarsz-e lenni?

Aludnod kéne, nem blogolni, fészbúkon hülyülni, más dolgát olvasni, várni, hátha ír valami újat, valami jót, miben van  kis gondolat, vagy várni a sültgalambot a szádba, s közben rápillantanod a Shakespeare oldalára, s virágok közt feküdni lenn a földön, Opheliaként akarsz-e élni, élni mindörökkön?
Aludnod kéne, nem blogolni.

Opheliát írni volna jó...

A történelmet a győztesek írják. A legendákat a nép őrzi. Az írástudók fantáziálnak. Bizonyos csak a halál.

A történelem nem tényekből áll.

Sárgarépa nincs?

-Nagyon egyedül éreztem magam.
-Álmodtam.
-Ne mondd el!

-Azt álmodtam, hogy...
-Ne mondd el!

Jó, akkor nem mondom.

...

You can never really know someone completely...

Van valami ijesztő mélység másokban, amit soha, de soha nem ismersz meg. Aztán váratlanul belepottyansz egy helyzetbe, ott van ő, és teljesen másképp viselkedik, mint várnád. Persze, ettől még önmaga marad, csak te nézel tátott szájjal, hogy ez most itt kicsoda. El tudod fogadni őt így is? El kell tudnod fogadni?

ma sem csináltam semmit

Kusza gondolatok - zöldek, vörösek, sárgák - feketék. Írek és írni valók, skótok és bővülő "el kell olvasni" lista. Ma háromszor ültem neki, hogy kiderítsem, mi volt Írországban 1649 februárjában, mert van a füzetemben egy ilyen bejegyzés: "in february somebody murdered a lot of protestants in Ulster", se több, se kevesebb, és én csak Dungan's Hillt találtam. Elírtam valamit, gondolom, egyszerűbb lenne megkérdezni, de még mindig félek egy kicsit Lord Nicholastól, pedig azt mondják, ugyanolyan mániákus leszek (vagyok? pfff), mint ő.

Hallottam ma, hogy föloszlik a kispál, a csapból is ez folyik, és én csak nézek, hogy naésakkormivan? Persze igaz, tényleg stílusosabb lett volna, ha nem jelentik be, csak eltűnnek a ködben, ami most leszállt a völgyre...

Elegem van a semmittevés állapotából, de így csak semmit tudok tenni. Idézhetnék most Adyt, de minek. Legyen már valami valahogy valahol.

Néha eszembe jut, hogy lehet, mégis le kellett volna borítani a tükröket.

Harmonia

Scottot akartam olvasni, mert milyen dolog, hogy még nem olvastam egyetelen Scott regényt sem, csak verseket, pedig ez az én skótmániámmal szinte botrányosnak hangzik, de már próbáltam egyszer, a Törpét, de nem, nem ment, és most hazajöttem, hogy akkor nosza, Ivenhoe - és persze megláttam a Harmonia Caelestist a polcon (évek óta ugyanott van, ott mosolyog rám, de ötletem sincs, mikor volt utoljára a kezemben, hát most, gondoltam, most, ha már ez jött szembe), akkor nosza.

Ivenhoe ennyiben maradt, és közben április lett.

There's no place like home

Aranyszínű pöttyök a domboldalon, és mindenütt csend és csend és csend. Nincs sziréna vagy bulizó szomszédok. Összegömbölyödve alvó macska. Növény mindenhol. Zöld. Béke. Nyugalom.

Emlékszem, nagyanyám hosszú, egészen vékony Marlborót szívott. Nagyon tudta fogni, ahogy a filmekben szokták. Hosszú körme is volt hozzá, már amennyire emlékszem. Sokat dohányzott, mint anyám meg apám, és konyakot ivott. Jó francia konyakot persze - gondolom.

Aranyszínű pöttyök csillogtak a szemében. Furcsa szeme volt, nagyon szerettem. Szerettem benne a pöttyöket. Mint a domboldal pöttyeit. Ősszel, amikor mindenki halottak napját ünnepli, teleteszik a temetőt mécsesekkel. Szeretek olyankor itthon lenni. Kinézek sötétedés után az ablakon, és nem csak a házak világítanak, de megannyi apró láng, és olyan gyönyörű.

Miért jut most mindez az eszembe? Sok volt a családtagokból mára (tegnapra)... De most itthon-itthon ülök, és ez jó. A pöttyök, a macska, a zajtalanság.

Igazából lehet, hogy a cigije nem is Marlboro volt, de mindenképp vékony és hosszú. Lehet, hogy a konyakot is csak képzeltem. Ki tudja, a tegnapi nap nem csak az álmaimban szerepelt-e?

Kezdetek

Sosem akartam blogot írni.