κείμεθα, τοῖς κείνων ῥήμασι πειθόμενοι.
Én azért szeretem a magyar nyelvet, tényleg, és nem csak azért, mert alkalmas hexameterek írására. Persze ez sem utolsó szempont. Az angolt is szeretem, de Shakespeare blank verse-jeit nem lehet hatos jambusban fordítani, bármennyire is vonzó az ötlelt. Igaz, Dylan Thomas alliterációt sem lehet visszaadni. Szeretek játszani a nyelvvel. Elbűvölnek a lefordíthatatlan szövegek. James, Dylan, Gerald... És persze Weöres meg Karinthy. Well, ez volt tegnap éjszaka.
Kérek tíz deka sonkát és ugyanannyi szalámit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése