vártam a megnyugvást hozó köszöntést a késésemért járó megrovó pillantást ami mégis barátságosan mindentudóan hatol keresztül a csontjaimig a kedves hangot a szokásos kérdéseket Te mit gondolsz, tanár úr? de mindez elmaradt a gyomrom összeszűkült és a tudatlanság fekete idegessége megtelepedett az agyamon ott lenni és nem ott lenni egyáltalában lenni vagy nem lenni követni a morbid témákat és elkerülni a kíváncsi pillantásokat mosolyogj mosolyogj a szöveggel foglalkozz nem tudsz semmiről ők sem tudnak semmiről a kétféle semmi kedélyesen keveredett a kötet kemény fedelén ami igazából nem is volt kemény sőt Joyce sem volt ellenben Yeats csak hogy a dolgok mégjobban összekuszálódjanak nem volt ott semmi bolhabarna kérem vagy így a Hold hamleti őre lépek csak lépek most fel a kőre ezüst homok és hallom Helsingőr csábító dagályát Yeats volt kifejezetten igen igen Igen.
végigmosolyogtam az estét - most ordítani szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése