egyedül az tartja bennem a lelket, hogy holnap holnap lesz, és bármilyen megdöbbentő is, várom. hiába hiszem az egész helyzetet reménytelenül clichének, hiába érzem, hogy nem tudok angolul (és ez némi félelemmel tölt el, ha a keddre vagy a csütörtökre gondolok), és hiába gyűlölök papírokkal rohangászni mindenfelé, mégis... holnap, holnap, holnap. Meglepő, de még Martin Guerre is felvillanyoz, no persze a jövő hét már nem lesz ennyire vicces.

A.-nak igaza lehet: jobb lenne, ha nem így lenne.