ha maga az ünnepély nem is volt túl emlékezetes (Táncsics-díj ilyenkor?!; 40 fok, tűző nap, árnyék semmi, de idén legalább nem ájult el senki), azért mégis nagyon jó volt az egész. csak ott lenni a sok zsibongó kicsi között, no és persze az apáczais szekció. meg az ének terem. és az első emeleti termek, ahol évek óta nem jártam. a táska, ami végül megkerült, a fagyi, a Bakony-project (jövőre Szeged-project Virág Cukrászdával? :P), apró, de ismerős poénok, felszabadult nevetések, aztán csönd, és séta a moszkva térig, beszélgetve. nem volt sírás, ellenben egy idézet. vagy lehet, hogy több, csak arra már nem figyeltünk. igazából senki sem figyelt. eleinte kicsit féltem, hogy furcsán néznek majd, mit keresek én ott, de mindenki természetesnek vette, hogy ott vagyok. csak azt sajnálom, hogy VLlel nem tudtam megbeszélni, hogy BB őt is tanította-e könyvtárismeretre. pedig még el is mondta volna. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése