2010. május 13., csütörtök

Sonnet 138

When my love swears that she is made of truth
I do believe her, though I know she lies,
That she might think me some untutor'd youth,
Unlearned in the world's false subtleties.
Thus vainly thinking that she thinks me young,
Although she knows my days are past the best,
Simply I credit her false speaking tongue:
On both sides thus is simple truth suppress'd.
But wherefore says she not she is unjust?
And wherefore say not I that I am old?
O, love's best habit is in seeming trust,
And age in love loves not to have years told:
Therefore I lie with her and she with me,
And in our faults by lies we flatter'd be.

2 megjegyzés:

  1. ezt tizenegyedikben feladta angolon az egyik trainee teacher, hogy tanuljuk meg, azóta is tudom (nagyjából) kívülről. klassz mondatszerkesztései vannak. az age in love loves not to have years told pölö nagyon klassz.:)

    VálaszTörlés
  2. Bizonyyára ti nem vagytok kiszolgáltatva a műfordítóknak, de én sajna igen...

    CXXXVIII

    Ha esküszik a nő, hogy hű s igaz,
    Hiszek neki, bár tudom, hazudik:
    Tartson gyereknek, ki nem sejti az
    Élet s a világ finom cseleit.
    Ifjúnak vél - vélem hiún - noha
    Tudja, hogy delem mögöttem maradt,
    S hiszem bambán, hogy szent álnok szava:
    Így öljük duplán az egy igazat.
    Mért nem vallja be, hogy csak ámit engem?
    S mért nem mondom én, hogy öreg vagyok?
    Ó, áltatni legjobb a szerelemben.
    S a vén kedvesnek fáj, hogy éve sok.
    Ezért hazudik nekem, s én neki,
    Vétkünk a hazugságot élvezi.

    Szabó Lőrinc fordítása

    VálaszTörlés