a madarak gyönyörűen énekeltek. semmi zaj nem hallatszott, csupán egy-egy taxi suhant bele az éjszakába. a levegő sűrű volt a párától, és egy pillanatig úgy éreztem, valójában Calais-ban vagyok, kiszállok a buszból, arra várok, hogy behajthassunk a Csalagútba. elmerengtem, milyen lenne, ha tényleg ott lennék, és néhány órával később, reggel hét körül a többiekkel beözönlenénk egy igazi angol kis kávézóba, felfrissülni, reggelizni. angolul beszélnénk, fonttal fizetnénk és harapnánk a friss, sós levegőt...
korai volt ma ez a 8.40es kelés...
tényleg jó lenne újra ott lenni...
VálaszTörlés