2010. április 14., szerda

Much Ado About...

A reggeli döbbenetet kiheverve, körülbelül egy óra aktív, szenvedélyes szitkozódást (Oh! Damned spot! és a többiek) követve rájöttem, hogy tegnap este valószínűleg egy egyszerű mozdulattal letöröltem a széteső számítógépem becses hangkártyájához tartózó illesztőprogramot, ami már csak azért is parádés mutatvány, mert telepítőcédém persze nincs. Ennek következtében beletelt kis időmbe, mire megtaláltam a megfelelő programot a világ összegabalyodott hálóján, telepítettem, újraindítottam - és még mindig nem szólt semmi. Még szerencse, hogy eszembe jutott megnézni, hogy a hangfal jó helyre van-e bedugva...

Mindenestere mostmár nagyon pontosan tudom, hogy milyen az alaplapom és egyéb harverjeim, mellékes, hogy soha nem akartam ezen információkhoz hozzájutni. Új WinMediaPlayer is telepítettem, de ez persze ugyanúgy nem működik, mint eddig - úgyhogy most az oroszlán BSPlayeren bőg, és Emma Thompson is így fejti ki azon véleményét, miszerint Sigh no more, ladies, sigh no more.

Annak köszönhetően, hogy megittam sok bögre tejet, befaltam egy fél csomag csokis Hit kekszet és néhány belga kagylót, kezdem jobban érezni magam a kétnapos depresszió után, bár még mindig reszketek a holnaptól, attól, hogy nem fogok tudni, vagy nem akarok majd mit mondani. De Sir. G. fantasztikus volt ma is, a puszta jelenléte megnyugtató hatással van, meg különben is: férfiak, férfinak, férfival - ezzel szemben Nádasdy tanár úr azt mondja, hogy de így beszélnek [*férfivel]. Egy NYELVÉSZ!!! Egy TÖRTÉNETI NYELVÉSZ!!! - szóval Sir G. olyan volt mint mindig, ez megnyugtat, vannak még stabil pontok az ember életében, ha már a világnak van képe kizökkenni... Talán előbb utóbb vissza is zökken. Amúgy meg lettem szólva (N. által :-P), hogy már megint Shakepeare-t olvasok, most éppen Coriolanust, mint az kitalálható, de lehet, hogy a hagyomány kedvéért a Petőfi-fordítással kellett volna kezdeni... De hát mit csináljak, ha Shakespeare egyszerűen csak: jó?

2 megjegyzés:

  1. "Kizökkent az idő; - ó, kárhozat!
    Hogy én születtem helyre tolni azt." Megengedem, talán tévedtem - ezt te nálam jobban tudod. :) Tudod, mindig egyensúly van: ami ma rossz, holnap jó lesz. Talán csak én vagyok ma túl elmerengő, de valami meleg teát, baráti ölelést küldök így, virtuálisan, bár még mindig nem tudom, mi fáj neked... Sebaj, ha más időig nem, hát legkésőbb jövő héten megbeszéljük. Vagy ha holnap hamarabb benn leszel, akkor már akkor :) Shakespeare pedig jó, de nem egyetlen - bár azt hiszem, nem én vagyok N. :)

    VálaszTörlés
  2. Nem teljesen értem, h a hamleti morgás mire vonatkozik - természetes jól idézed, ha az Aranyt idézed ("A világ szétesett; átok ül rajtam,|mert arra születtem, hogy összerakjam." - Nádasdy; a többit most nem idézném...). Shakespeare-t mindig mindenki pofátlanul, az eredeti környezetéből kiragadva használta föl úgy, ahogy épp kellett - én miért tegyek másképp? :-P

    VálaszTörlés