Glanmore: Szonettek
X
Azt álmodtam, egy donagali lápon
Aludtunk földön, takaróba bújva,
Ázott arcunk reggelre szürke-sápadt
Lett, mint csepergő növendék bükkfa.
Lorenzo és Jessica a hidegben.
Diarmud és Grainne, mielőtt rájuk lelnek.
Sötét illattal hintve és kitetten
A hantra, mint lélegző síremlékek.
Álmomban előtűnt - hogy tetszik, kedves? -
Első éjszakánk a szállodában, csókod,
Sok éve, mikor bátran közeledve
Késztetted kettősünket édes, kínos
Test-szövetségre; a kétféle lét -
Arcunkon harmat, álom, haladék.
(Géher István ford.)
Ma szerelmes lettem egy ír költő angol-magyar szavaiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése