Scottot akartam olvasni, mert milyen dolog, hogy még nem olvastam egyetelen Scott regényt sem, csak verseket, pedig ez az én skótmániámmal szinte botrányosnak hangzik, de már próbáltam egyszer, a Törpét, de nem, nem ment, és most hazajöttem, hogy akkor nosza, Ivenhoe - és persze megláttam a Harmonia Caelestist a polcon (évek óta ugyanott van, ott mosolyog rám, de ötletem sincs, mikor volt utoljára a kezemben, hát most, gondoltam, most, ha már ez jött szembe), akkor nosza.
Ivenhoe ennyiben maradt, és közben április lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése