I imagine this midnight moment's forest:
Something else is alive
Besides the clock's loneliness
And this blank page where my fingers move.

Esztivel

de nem akarok
a nyakadon ülni
egész éjjel de

ne nyitsd ki a hetedik ajtót

Bluebeard

I am sending back the key
that let me into bluebeard's study;
because he would make love to me
I am sending back the key;
in his eye's darkroom I can see
my X-rayed heart, dissected body :
I am sending back the key
that let me into bluebeard's study.

költészet napja alkalmából

Leülvén Lear király újraolvasásához

Románc aranyos ajka, lant zene,
te tollas, szép szirén, a messzeség
úrnője, hagyd ily télidőn zenéd,
némulj meg, ódon könyved csukd ma be!
Agyő, mert újra vad vitád heve
perzsel: halál és lelkes testi lét,
míg keser-édes gyümölcsöd izét
érzem megint, nagy-Shakespeare szelleme.
Költő-vezér! S te ködös Albion,
ki örök témánk ihletője vagy,
vén tölgyerdőben járva, utamon
kopár álomba veszni ó, ne hagyj!
S ha pusztító tűz lángja elragad,
adj vágyaimnak főnix-szárnyakat.

Fodor András fordítása

ez most nagyon

Krusovszky Dénes: Hart Crane átveti magát a korláton

A víz fölé hajolok, de nincs másik
arc, már régen leázott rólam minden
szerethető, mentségnek ugyanakkor
ez még mindig túl kevés. Aki tükör-

képem lehetne, folyton mögöttem áll.
Mi ketten felfoghatatlanul messze
vagyunk egymástól, mivel a távolság
egyedül a megvetéssel mérhető.

Mást nem mond, de ezt újra és újra, míg
súlypontom át nem fordul a lényegen,
ezt nevezzük mostantól egyszerűen

korlátnak, mégse kapaszkodjunk bele.
Ketten ugrunk, de enyém a csobbanás,
hallgatjuk, ahogy egyedül érkezem.

http://nol.hu/lap/hetvege/20100626-hart_crane_atveti_magat_a_korlaton

kis éji verstan

Ὦ ξεῖν’, ἀγγέλλειν Λακεδαιμονίοις ὅτι τῇδε 
κείμεθα, τοῖς κείνων ῥήμασι πειθόμενοι.

Én azért szeretem a magyar nyelvet, tényleg, és nem csak azért, mert alkalmas hexameterek írására. Persze ez sem utolsó szempont. Az angolt is szeretem, de Shakespeare blank verse-jeit nem lehet hatos jambusban fordítani, bármennyire is vonzó az ötlelt. Igaz, Dylan Thomas alliterációt sem lehet visszaadni. Szeretek játszani a nyelvvel. Elbűvölnek a lefordíthatatlan szövegek. James, Dylan, Gerald... És persze Weöres meg Karinthy. Well, ez volt tegnap éjszaka.

Kérek tíz deka sonkát és ugyanannyi szalámit.

Spring and Fall: To a Young Child

Margaret, are you grieving
Over Goldengrove unleaving?
Leaves, like the things of man, you
With your fresh thoughts care for, can you?
Ah! as the heart grows older
It will come to such sights colder
By and by, nor spare a sigh
Though worlds of wanwood leafmeal lie.
And yet you will weep and know why.
Now no matter, child, the name:
Sorrow's springs are the same.
Nor mouth had, no nor mind, expressed
What heart heard of, ghost guessed:
It is the blight man was born for,
It is Margaret you mourn for. 

live by dreaming on alone...

I write to you... when that is said 
What more is left for me to say?

Szonett a kedves megtalálthoz

Nem is kívánni most, amit kívántam,
nem mondani; túl könnyen mondható
a máskor, másnak is kimondott szó,
ha nem lemondón jön, sután, elszántan;

nem lesni már: rosszat vagy jót csináltam,
szemem nem volt-e túl símogató,
és meg se kérdezni, kiszáradó
torokkal: mondd, mit érzel te irántam?

Csak összebújni, tested ébredését
hallgatva várni; hajad számba hull,
aztán lerúgni hamutartót, csészét,

bőrünk feszül, önkontrollunk lazul,
míg megkeressük egymás érverését.
Szívem kezedben. Lüktessen vadul.

Vers fordul versbe, mélyig szánt a csöndje

Glanmore: Szonettek
X

Azt álmodtam, egy donagali lápon
Aludtunk földön, takaróba bújva,
Ázott arcunk reggelre szürke-sápadt
Lett, mint csepergő növendék bükkfa.
Lorenzo és Jessica a hidegben.
Diarmud és Grainne, mielőtt rájuk lelnek.
Sötét illattal hintve és kitetten
A hantra, mint lélegző síremlékek.
Álmomban előtűnt - hogy tetszik, kedves? - 
Első éjszakánk a szállodában, csókod,
Sok éve, mikor bátran közeledve
Késztetted kettősünket édes, kínos
Test-szövetségre; a kétféle lét -
Arcunkon harmat, álom, haladék.
                                  (Géher István ford.)

Ma szerelmes lettem egy ír költő angol-magyar szavaiba.

Leülvén...

"érzem megint, nagy-Shakespeare szelleme.
  Költő-vezér! S te ködös Albion,
  ki örök témánk ihletője vagy,
  vén tölgyerdőben járva, útamon
  kopár álomba veszni ó, ne hagyj!
  S ha pusztító tűz lángja elragad,
  adj vágyaimnak főnix-szárnyakat."
                                                  (Fodor András ford.)

Sonnet 138

When my love swears that she is made of truth
I do believe her, though I know she lies,
That she might think me some untutor'd youth,
Unlearned in the world's false subtleties.
Thus vainly thinking that she thinks me young,
Although she knows my days are past the best,
Simply I credit her false speaking tongue:
On both sides thus is simple truth suppress'd.
But wherefore says she not she is unjust?
And wherefore say not I that I am old?
O, love's best habit is in seeming trust,
And age in love loves not to have years told:
Therefore I lie with her and she with me,
And in our faults by lies we flatter'd be.

and can you paint with all the colors (of the wind)...?

Chamber Music II
by James Joyce

The twilight turns from amethyst
To deep and deeper blue,
The lamp fills with a pale green glow
The trees of the avenue.

The old piano plays an air,
Sedate and slow and gay;
She bends upon the yellow keys,
Her head inclines this way.

Shy thoughts and grave wide eyes and hands
That wander as they list --
The twilight turns to darker blue
With lights of amethyst.

latin helyett

Hasonlatok

Egy kilenc szótagú rejtvény vagyok.

Egy elefánt, egy hatalmas ház,

Két indán csavargó dinnye.

Óh, vörös gyümölcs, fehér csont, száraz faláb!

Nyughatatlanul növő élesztős vekni.

Újveretű pénz ebben a tömött tárcában.

Erőforrás, színpad, vemhes tehén.

Megettem egy halom zöld almát,

Visz a vonat, nincs leszállás.