language-game

Wittgenstein szerint a szavakat a használatuk határozza meg. Például ha A és B egy színpadot építenek, A épít, B pedig adogatja  sorban a szükséges dogokat (legyen deszka, szög, kalapács, kő), és tudja a megfelelő sorrendet, akkor úgy is megérti, hogy mit kell adnia, ha nem érti a szavak jelentését. Namármost, ha B ígyszólván egy számára idegen nyelvet használ, azt hiheti, hogy a "deszka" jelentése a saját nyelvén: "Hozd ide a deszkát!". A "Deszka!" mondatértékűvé válik, hiszen nyilvánvalóan A azt érti alatta, hogy B vigye oda neki azt, csak nem mondja ki, B pedig logikusan helytelenül fordítja mindezt a saját nyelvére.
Jó dolog ez, de nem leszek kész vele holnap (ma) reggelig...