I imagine this midnight moment's forest:
Something else is alive
Besides the clock's loneliness
And this blank page where my fingers move.

Új szoknya. Új tanév. Csak az illat ugyanaz.

Valaki mondja meg, miért csinálom ezt.

Happy Birthday, Lady Elizabeth!

Valahol Schumannt
zenél az
éjszakai szél.

Esztivel

de nem akarok
a nyakadon ülni
egész éjjel de

amúgymeg

Schumannt még mindig nem tudok. De a Liszt igenis szép volt szombaton.

Szeretnék úszni. Duna, Balaton, Tisza - mindegy, csak víz legyen.

még néhány száz oldal háromig csak végzek vele a latin viszont reménytelen érthetetlen nem lehet vele mit kezdeni politicorum sive civilis doctrinae libri sex libri sex hogy nem tudott egy könyvben megírni mindent biztos nagyon izgalmas az elemzések alapján tényleg érdekes csak értenék belőle akár egy szót is tat tvam asi kis reggeli gondolatok pont egy hét van évkezdésig jajmilesz jegeskávé a trefortkertben nem tudok angolul főzni furcsa angolul élni Clea Clea there are only three things to be done with a woman said Clae once you can love her suffer for her or turn her into literature az első hol van a második minek a harmadik értelmetlen minek írok ilyeneket ide kora reggel megyek vissza olvasni talánn még be tudom fejezni háromig szép napot mindenkinek

év végi évértékelő

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem az év mindig is szeptember 1-én kezdődött, és attól tartok, mindig is akkor fog. A "tavaly ősszel" márciusban nem az előző naptári évet jelnetette soha, hanem az azt megelőzőt - az előző tanév őszét.

Ha így nézem, sok minden történt az elmúlt évben. Szinte már túl sok. Elviselhetetlenül sok. Visszapillantva olyan, mintha egy hullámzó, tejfehér fátylon át látnám az egészet - hol előbukkan, hol pedig eltűnik egy-egy emlék.

Különös, hogy csak a jó érzéseket tudom felidézni. Az idő... Vajon természetes emberi reakció, hogy a rosszat elfelejtjük, csupán a túléléshet, továbblépéshez szükséges védekezés (vagy csak nálam van ez így)? Kicsit más értelemben ugyan, de Elton így ír a The Practice of Historyban:

"The future is dark, the present burdensome. Only the past, dead and buried, bears contemplation."

És igaza van (mint átalában).

A múlton nem lehet változtatni.

Eltöprengek az élet furcsaságain, csönd van, a lakótársam már rég békésen szuszog a szobájában. Nálam a szokásos jázminillat, a kinti alig-forgalom zaja. Megnnyi öröm és megannyi fájdalom - megannyi érzés, amikről sosem sejtettem, hogy megtapasztalom. Mégis, miközben a múlton töprengek, egy új kérdés merül föl: a jövő. Hiszen itt a szeptember, az új tanév: új órák, új emberek, új diákok és tanárok sokasága. Várom, ahogy mindigis vártam. Az őszi félév ebből a szempontból sokkal, de sokkal több, mint a tavaszi. Ilyenkor még tart az újdonság varázsa, ha bemegyek az egyetemre elfog az érzés, mintha először járnék ott, és rácsodálkozom a hely szépségére. Ilyenkor felerősödik tudás megbabonázó, különös vonzása, a kopott folyosókon visszhangzó léptek zaja és a könyvtár csendje iránti lelkesedés. Mindenki friss és mosolygós - jó érzés ilyenkor emberek közt lenni. Egy csoda maga a hely, és külön csoda benne minden ember. Ilyenkor még minden különleges a maga furcsa, saját módján.
Mit hoz vajon az új tanév? Elfeledteti-e velem az előzőt? (És ha nem akarom elfelejteni az előzőt sem most, sem máskor, képes vagyok-e rá?)

A jövő hét: munka, könyvtár, aztán... Aztán az elemek közé!

be in love with

napi bölcsesség

Nobody can go back and start a new beginning, but anyone can start today and make a new ending.

és hasonló clichék

Tömény holdfény

Szonáta formában. Ismét. Persze, a változatosság kedvéért lehetne Pinter dráma is, de Pintert és Kafkát még mindig nem tudok nyugodt lélekkel olvasni. És - szintén a változatosság kedvééért - lehetne kivételesen minden szép és jó- Végülis november van júliusban, szeretem-idő, miért nem lehetnek a dolgok csak egy kicsivel egyszerűbbek?

Mindegy. Első kétségbeesés-hullámon túl, hisz' olyan még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Ugye.

fél

egy nap híján fél éve elegem van az évfordulókból mit hoz a holnap könnyeket és kísérteteket nem akarom egy kicsit félek is tőle persze nem a holnaptól hanem a fél év végétől no nem mintha bármi változhatna de azért furcsán ismerős érzések kavarognak bennem ilyen meg ilyen erről szót ne többet abba kéne hagynom a blogírást nem is írom igazán, és ha mégis az sem jó semmivel sem haladok úgy ahogy szeretném
ez is egy értelmes bejegyzés lett

Karnevál

Kivettem könyvtárból, egy ideig még Schumannt is hallgattam hozzá, ahogy illik, nem tudom, hogy fogok megküzdeni vele péntekig, mindenesetre küzdök. Érdekes. Érdekes... kihívás...

Különben tényleg izgalmas, még nem tartok az 50. oldalon, de valahogy máris felfedeztem benne némi Finnegan's Wake-et, Szentkuthyt, Tolsztojt, Dürrenmattot és némi Bulgakovot. Persze, ezek csak benyomások...

az élet mint olyan

ma este engedélyt kaptam apámtól arra, hogy történész legyek. éljen. de azért a matematikáról ne feledkezzek meg. ...

Csipkerózsika, merre jársz?

ahogy egy ismerősöm mondaná...

...: "Meg fogok bukni, sálálálálá."

life goes on and on and on

Egyre kilátástalanabb a kedd, de legalább megtaláltam a baglyomat. Ha Montecuccoli nem lenne, már rég felhagytam volna az alvással.

amúgymeg:

tényleg

gondolat-rókával álmodtam, meg rímekkel és epigrammákkal, van ebben valami beteges, de legalább az idő kellemes, jó reggelt mindenkinek.

hosszúmondat

Szeretnék írni, írni bármit, esszét, novellát, verset, regényt, nem jönnek a szavak, még mindig nem, bármit írok, rossz marad, mikor lesz ennek vége, aludni akarok, de igazából nem is, csak nyugtot akarok, egy békés hetet (esetleg kettőt), amikor senki nem rohan sehová, az emberek kedvesek egymással, és nem néznek őrültnek, ha mosolygok az utcán, csak egy hetet, amikor minden szép és kellemes az idő (zuhog az eső és süt a nap, csodás fény van olyankor, szinte mágikus), csak egy hetet kérek nem többet, de majd, pénteken, mágikus SirG, addig meg, remélhetőleg, sok más jó, szeretem a jó embereket, akik okosak és mindent tudnak, mégis emberek tudnak maradni, VG-ből húsz év múlva egy SirG lesz, most még nem, de majd, van még egy-két ilyen ismerősöm, jó, hogy vannak ilyen emberek, hogy jutottam idáig már megint, szűzanyám, ma J-vel néztünk új kiadású Szabad ötletek jegyzékét, hát nemszép, mondhatni, most megyek, olvasok, írok (vagy nem), mindenesetre költöm a pénzt valami agyserkentőre (gondolok itt csokicsokicsokira, amit teateateával fogok elfogyasztani könyveim csöndes magányában), azért SirG tényleg egy Prospero, Kiplinget kéne fordítanom, de addig még sok víz lefolyik az ereszcsatornán, szép estét mindenkinek, pá.

minden tükrök túloldlán

A legjobban, azt hiszem, a képzelőerő halálától félek.

megint Sylvia

Történelmet tanulok... századokat kell magamba fogadnom, mielőtt elalszom, millió és millió életet megemészteni, mielőtt holnap megreggelizem [...] Túl sok minden van itt, és én különböző irányokba szakadok, mígnem egészen elvékonyodva feszülök neki a számomra elérhetetlen határoknak. Abbahagyni a germán törzseket, és pihenni egy keveset. Azért sem! Folytatni tovább és tovább. Át, birodalmak változó korain, hanyatláson és bukáson. Szakadatlan, gyors menetelés.

hab.

azt mondtam, hogy mindenképp ott lennék. de persze nem voltam ott. nem is tudtam róla. miért nem tudtam róla...?

álmodozunk, álmodozunk...

igazából csak annyit szeretnék, hogy legyen mellettem egy kedves, intelligens férfi, aki nagyon szeret, és én is őt, és időnként csak átölel, hogy biztonságban érezhessem magam a karjaiban. olyan nagy kérés ez?

csak alszom és alszom és alszom és a szemem még mindig fáj és gazdaságtörténetet kéne tanulni és alapvizsga hétfőn és azt hiszem, sétálok egyet (csak röviden, de olyan jó ez az eső utáni levegő)

na

most már érzem.

furcsa

most valahogy nem érzem a szokásos fáradságot, bár lehet hogy csak azért, mert már tudom, hogy ma vége...

hogy tudnak a madarak ennyire hangosan csiripelni??? se aludni, se tanulni nem lehet tőlük....

Csehszlovákia, 1968

kéne még Kétezer szó a szemináriumi dogámba... jó reggelt mindenkinek

ne nyitsd ki a hetedik ajtót

Bluebeard

I am sending back the key
that let me into bluebeard's study;
because he would make love to me
I am sending back the key;
in his eye's darkroom I can see
my X-rayed heart, dissected body :
I am sending back the key
that let me into bluebeard's study.

400 vocab test

Kéne még 100 új szó (nem, az eddigi háromszázat sem szótároztam még ki, csak fölírtam, nem tudom, hogy fogom megtanulni keddig). Az a baj, hogy a Bell Jart végig kéne olvasnom újra, hogy legyen benne száz tényleg új, fenének kell nekem becsületesnek lenni, újra is olvasnám, ha lenni időm. Jaj, minek aludtam a hétvégén.

Good Will Hunting

... de jól esett.

akkor most jöjjön '68. ma sem alszom.

friends will be friends

Ma szembejött egy Pandamaci a zebrán a Mammut előtt (ez ám az állatkert).

Hiányzik az, ami rég volt. Jó volna találkozni, leülni a fűbe a MOM előtt, és órákig beszélgetni, fagyizni, és nevetni, hogy a második mondat után a könnyünk csurogjon. Emlékszem a ballagásunkra, amikor egymást ölelve álltunk az osztáylteremben, és azt hittük, itt a világvége. Talán ott is volt...

I was lost without them. I believed our friendship could survive anything.

Kicsit (nagyon) elveszettnek érzem nélkülük. Pedig mellettem vannak, csak valahogy mintha én lennék hirtelen távol - tőlük, mindenkitől. Visszatérek-e valaha...?

a vízöntő...

"...született humanista, és úgy véli: egyszerűbb megreformálni a társadalmat, mint elviselni az igazságtalanságot."

mikre nem bukkan az ember, ha keres... :D

... and our little life is rounded with a sleep

azt hiszem, álomtól még soha nem borultam ki ennyire...

gondolatfolyam

Ijesztően gyorsan elrepült ez a félév és ijesztően nem történt semmi legalábbis én valahogy kivontam magam a történésekből messzinek tűnik a január miért néztél vissza ma miért nem miért igen mi ez az egész téged miért érdekel egy pillanatig is ne ne mondd nekem hogy mert ... azt úgysem hiszem el persze jó lenne ha mondanád akkor legalább kommunikálnánk az nem árt a másik megértéséhez indőnként legalábbis időnként persze nem erőltetném a dolgot én sem ami nem megy azt ne erőltessük stb etc kitudjami miért nincs még vége ennek az egésznek ha nem látlak három hónapig jobb lesz vagy nem mi lesz szeptemberben kínos lenne az angoltöri tudod mire gondolok nem gondolok semmire minek írom ezt ide szegény ti akik olvassátok annyi dolgom van még ma jééé itt egy citrom az asztalon ez elég gáz vajon mióta van itt megvettem tegnap ezt olyan régóta szerettem volna papír... kezemben... tartani... találkoztam ma Kontlerrel azt mondta kölcsönad két könyvet tetszett neki a témám sok jó dolgot mondott egy javaslatát rögtön utána ki is jegyzeteltem a könyvtárban féltem hogy ott leszel csak szembejössz a folyosón már megint te tűnj el a gondolataimból uhh ezt most abbahagyom a siránkozást meg a nyavalygást meg a "nyűűűf"-t Anglia hiányzik az a négyes is veszekedésestül Fülesestül de hiába ami nem megy azt nem kell erőltetni tyúk meg a tojás asjulikeit gyere haza megyek kicsikhez szerdán reggel jajmilesz fogok-e ma aludni kéne fáradt vagyok és hisztis gondolom legalábbis hogy az lennék ha valaki hozzámszólna szerencsére békénhagynak aludni... álom... Macbeth... Hamlet... Sweet Prince... ELÉG! elég... elég volt megyek igen igen igen

elnézést

amikor

minden harisnya szakad...

Azért jó, hogy vannak még emberek, akik minden pillanatban pozitív hatással vannak a környezetükre. És most nem csak SirG-re gondolok (aki szeretnivaló és fantasztikus és zseniális volt ma, mint mindig, és megint mondta, hogy jó lett a Stoppard-fordításom: különös, mintha feltűnt volna neki, hogy nem vagyok jól, viccelődve megjegyezte, hogy milyen jó fordításokat hoztak ebben a félévben, és igen, az a Stoppard is igen jól sikerült, és utána rám nevetett, mosolyogtam zavartan, még mindig hihetetlen hogy ismerem ezt az embert).

Vicces volt, óra közepén egyszer csak felnyögtem, hogy "A tábla!", A. nevetett, kérdezte, hogyhogy csak most vettem észre. Azok az m-betűk, azok mindent elmondanak, nem is kéne több, az bőven elég, végigfickándoztuk az órát A-val, valahogy jól esett nevetni a történteken mindkettőnknek, nevetni boldogan, mert vége, és nevetni keserűen, mert vége, de azért jó, hogy megtörtént. Kivel mi, ugye ez elég fontos kérdés, és mégis: elég egy félmondat, és A-val rögtön ugyanarra gondolunk, ő tényleg érti, hogy mi miért, azt hiszem, lassan eltűnik a kínos csönd a témáról, de azok az m-betűk, az nagyon vicces volt, egyszer M. azt mondta, hogy ha nem beszélgetek róla A-val, akkor, milyen kár, róla már senki nem beszél, hát nem beszélünk, megértjük mi egymást szavak nélkül is, és ha mégis, hát M. azt ne akarja, kicsit még sajnálom is, darabokra szednénk, miért jó neki ez, furcsa logika, de azok az m-betűk, azok mindent elmondtak...

jaj

világosodik.

a mai nap felfedezése

"looked [...] at the light untonsured hair, grained and hued like pale oak." - ránézett a világos, tonzúrátlan, bíbortetves és tölgyszínű hajra.

Ulysses is fun indeed...

1968 és Shakespeare

Ez az egész még mindig ijesztő egy kicsit, ijesztően jó és ijesztően gyors. Lennék már túl 68-on, lennék már túl a Lear-en, mit mondok jövő hét után, mi lesz, ha nem tetszik neki, mi lesz, ha tetszik neki, úristen, előbb VG lássa, sőt, azelőtte SirG, azelőtte meg meg kéne írnom, egy tanulmánynak az nem árt, vagy igen, ma legalább haladtam valamennyit az anyaggal (a témához való viszonyomat tekintve elég sokat), közben ott hevert mellettem a négykötetes Chambers, mert persze nem bírtam ki, hogy ne kérjem ki a raktárból, már csak ránézni is jó. Igazából kicsit pánikolok az egész miatt. Szeretném, ha összeállna már végre a fejemben, hogy mit is akarok.

azért

ezt nem akartam.

BTW: soha ne menjetek kocsmába oroszokkal. veszélyes :D

uff

nem tudom, mit akarok, tengek-lengek föl-alá, nem csinálok semmi érdemlegeset. ha megyek is könyvtározni jövő héten, miért lesz nekem az jó? mi van, ha meg sem találom, amit keresek? azt sem tudom, mit keresek...

ne

játssz az idegeimen...

zöld

ma megint magával ragadott a megkönnyebbülés okozta csábító kísértés, játék a gondolatokkal etc, azért ne higgyétek, hogy bármi változni fog, nem fog, de helyére billenhet-e ez valaha is?

és igen. zöld. a fenébe is. zöld. tagadhatatlanul. (kellett nekem belenézni)

been there,

done that.

mi történt mostanság

1.) OMG! Ulyssest fogok szerkeszteni a szünetben, jajnekem, mi lesz ebből...?

2.) <3 Géher

3.) tegnap, miközben sétáltam hazafelé, egy srác szembejött, kezében egy csokor tulipán. aztán amikor mellém ért, megtorpant és odanyújtotta. azt mondta, megsajnálta a nénit, aki árulta, de nincs kinek odaadnia, nekem adja, ne dobjam el. nem tettem.

4.) volt még egy csomó minden, amiről írni akartam, de most nem jut eszembe. Boldog szülinapot, asjulikeit! :)

költészet napja alkalmából

Leülvén Lear király újraolvasásához

Románc aranyos ajka, lant zene,
te tollas, szép szirén, a messzeség
úrnője, hagyd ily télidőn zenéd,
némulj meg, ódon könyved csukd ma be!
Agyő, mert újra vad vitád heve
perzsel: halál és lelkes testi lét,
míg keser-édes gyümölcsöd izét
érzem megint, nagy-Shakespeare szelleme.
Költő-vezér! S te ködös Albion,
ki örök témánk ihletője vagy,
vén tölgyerdőben járva, utamon
kopár álomba veszni ó, ne hagyj!
S ha pusztító tűz lángja elragad,
adj vágyaimnak főnix-szárnyakat.

Fodor András fordítása

the best

egyszer

a mai napnak is vége lesz, ugye?

ó bárcsak, ó bárcsak. staböbbi.

Eine kleine Frau

Különös, hogy barátom, noha végig sem hallgatott, tehát úgyszólván önmagától, nagyobb jelentőséget tulajdonított az egésznek, és ebből nem engedett, hanem kitartott véleménye mellett. Még furcsább, hogy ennek ellenére egy fontos ponton lebecsülte az ügyet, mert határozottan azt tanácsolta, utazzam el rövid időre. Soha ennél oktalanabb tanácsot nem kaptam; a dolog ugyan eléggé egyszerűnek látszik, aki közelebbről szemügyre veszi, áttekintheti, annyira azonban mégsem egyszerű, hogy elutazásom mindent vagy akár csak a legfontosabbját rendbe hozhatná. Ellenkezőleg, az utazástól inkább óvakodnom kell; ha egyáltalán követnem kell valamilyen tervet, akkor ez csak az lehet, hogy az ügyet jelenlegi, szűk, a külvilágot kizáró határai között tartom, tehát nyugton maradok ott, ahol vagyok, és semmiféle olyan nagy, feltűnő változtatásba nem bocsátkozom, amelyre az ügy ösztönözne, és ehhez hozzátartozik az is, hogy erről senkivel sem beszélek, nem mintha ez valamiféle veszedelmes titok volna, hanem éppenséggel mert kicsi, merőben személyes jellegű dolog, és mint ilyen, könnyedén vehető és veendő. Barátom észrevételei, noha semmi újat nem tanultam belőlük, nem bizonyultak teljesen feleslegesnek, mert megerősítettek eredeti véleményemben.

But soft, methinks I scent the morning air

azért most már jobb. szeretném, ha túl tudnánk lenni ezen az egészen. normálisan, a másik megsértése nélkül. sündisznók vagyunk mindketten. bár... majd meglátjuk.

silent tears full of pride

még. mindig. sírok.

ki hitte volna, hogy van bennem ennyi könny?

i loathe it all

gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! gyűlölöm, hogy olyan helyzetbe hozott, hogy meg kellett írnom ezt a levelet, és gyűlölöm, hogy sírok miatt.

Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

levelek

egyre érdekesebben alakulnak a dolgok, és ahogy egyre érdekesebbek, egyre inkább visszakapom önmagam elfeledett darabkáit. néha megijedek magamtól, jóindulatú vagyok, ez oké, de én a más helyében ilyen helyzetben nem feszegetném a húrjaimat. mi van ha szakad meg ilyesmi. nem szeretném ezt a helyzetet haraggal lezárni, ha én tudok felnőtt emberként viselkedni, miért ne várhatnám el ugyanezt egy férfitől is?

kockázni

kisfiam!

ha játszani akarsz, játsszunk. de most az én szabályaim szerint. a tiédből elegem van.

üdv

alea iacta est. amúgymeg.

eddig

még semmit nem csináltam ma meg, amit kellett volna. Nice.

so

what of it?

brrr

körülbelül ennyit a mai napról.

miért nem lehet még csak december eleje? (mert akkor még előttem lenne a vizsgaidőszak meg a sok könny, fene se sírja vissza, de azért van, amit (akit) igen.) Ady szépen mosolyog (=mogorván bámul) a könyvborítón, én is valahogy így érzem ma magam. fordítani kell, fordítani, semmit nem csináltam meg a hétvégén, amit elterveztem, most szívás meg torkosborz, értitek, elegem van, el akarok menni innen, el, messze és még azon is túl az óperencián stb, azt álmodtam, hogy levelezek Esterházyval, szép volt, álom volt, nem akarok álmodni, Macbeth öli az álmot stb. és stb. és stb. miért nem tudok koncentrálni, Ulyssest kellett volna újraolvasnom (magyarul, angolul az még nem megy, nem nagyon, bár jobb mint a Finnegan's Wake, ahhoz franciául kéne előbb megtanulnom), jajmileszma, mit mondok kinek, Katinak, vajon tényleg megcsinálná, hogy nem áll velem szóba többet, ha megtudja... nem, ezt azért nem hiszem, de félek, mit mondok, ha megkérdezi, hogy vagyok, nem vághatom rá, hogy szarul, de hát a jól nem tűnik túl hihetőnek, ez van, valami lesz, miért tört most rám megint ez az egész, miért mindig akkor, amikor már kezdem elhinni, hogy már nem számít, olyan ügyes voltam, sokat sírtam, de már jól vagyok, és erre egy pillanat alatt romba dől minden, minden, minden, szegény ti, akik ezt elolvassátok, abbahagyom a nyavalygást, megyek, fordítok, szép napot, pá.

amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell

Amiről nem lehet írni, arról nem lehet írni. That's all.

Nyár. Nyarat szeretnék. Messze-messze. Angolhonban.

-.-

Valahogy pénteknek érzem a mát, pedig kivételesen nem akarom, hogy péntek legyen. Szerdát szeretnék, szerda délutánt, hogy túl legyek már a Learen, kész legyen a fordítás, elpirulva lesüssem a tekintetemet négykor (vagy nem - nem kéne, nem kéne). A fene essen mindenkibe, aki rám néz, és róla kezd beszélni, hát ki vagyok én, hogy rá asszociáljatok?!?!?! Nem tudom, mi a rosszabb: ülni, hallgatni a melletted ülőt, miközben pontosan tudod, hogy a szóban forgó személy mindent hall, vagy az apáddal beszélni telefonon, aki a harmadik percben azt kérdezi: és *neki* elmondtad? Mit szólt? Miért nem mondtad el?... Nem beszélünk, én pedig erről nem akarok beszélni. De hát mi, miért, hogyan...? Nem akarok erről beszélni, nem, nem és nem!!!

Dehogynem.

egyszer fent...

... egyszer lent.

nem...

... akarok holnapot.

... írtam semmit a Learről.

... tudok koncentrálni.

... szeretnék emlékezni.

... ...

... akarok holnapot.

De azért remélem, VG hamar meggyógyul, ijesztő ez a tüdőgyulladás.

szép az icipici női cipő

a lábam már a ma este gondolatára is fájni kezd...

posztmodern répa

Abszurdba hajlik a hét, pedig alig kezdődött el. Emberek jönnek be és mennek ki, mindenki fellép s lelép stb., csak én állok a színfalak mögött megtorpanva, eddig tudtam a szerepet, de most hirtelen mindent elfelejtettem, words don't come easy meg ilyenek. Csodálkozom az élet Csodaidőin meg hogy milyen kicsi a világ, mindenki ismer mindenkit, és közben nem csinálok semmit. Csinálni kéne valami értelmeset, ha mást nem, hát takarítani. Elvégre nem vagyok én Natalie Portman, hogy hattyút játsszak az élet színpadán.

Hol a sárgarépa. Mi az élet. Ilyesmi.

(igenis tessék végignézni a linkjeimet)

stay

amúgy megtaláltam.

yesterday

Ismét sokkoló információ, kis megnyugvás a nap végén, közötte kellemes csevegés mindenféléről Rae-vel, és mindenekelőtt csupa zöld és csupa ír. (Ééés, végre hivatalosan is megismerkedtem Takács Ferenccel (és a feleségével), tücsöknek kell lenni, másképp nem megy.)

Kéne írni, szakdolgozatot is, meg Opheliát is, jajmilesz, jajmilesz. Elmegyek a Nyugatihoz, hátha ott megtalálom, amit keresek.

The world is a lie - not you and me

-De ugye nem...?!?!
-Nem, nem, dehogy, persze, hogy nem...

Levél egy ismeretlen kedveshez

Vissza akarom kapni a tavaszomat, a márciusi esőt, a meleg szeleket. Szeretnék kézenfogva sétálni az éjszakában, ballonkabátban és elegáns ruhában, szeretném érezni, ahogy keze kezemhez ér, szeretnék csókot lopni, önfeledten nevetni a csillagok között. Akarom, hogy itt legyél, mellettem, hogy átölelj, ha szükségem van rá, és akarom, hogy hagyd, hogy átöleljelek, ha szükséged van rá. Szeretnék beszélgetni veled a fekete lyukakról, és Maliról (ha már Szudán környékén járunk). És ha nem vagy mellettem, akarom érezni, hogy hiányzol, te, te és te, nem pedig más.

Sokat gondolkozom azon, hogy mi lett volna, ha... Ez teljesen normális, emberi cselekedet, és mint tipikus ilyen, teljességgel fölsöleges. Gondolod, hogy más lett volna? Talán, talán. Van-e erősebb kábítószer ennél a szónál?

a tavasz jött a parttalan időben

S megállt az Ostrom utcában.

Szörnyen nem megy semmi, nem haladok a Learrel, nem épp Shakesp-írok, ki akarok menni, el, messze, rohanni ebben a szép időben valami ismeretlen jó felé - de hol van a jó, és mikor rohanhatok?

Furcsán telnek a napok.

Egyszer fenn, egyszer lenn, ahogy mondani szokás.

Vettem fehér szemceruzát.

Kíváncsi vagyok a mai napra.

Nincs a mondatok között kohézió.

Nem szöveg, nincs semmi jó.

Megyek rohanni,

Arrivederci.

alma mater

Kicsit zavar, hogy valami furcsa és meglepő okból kifolyólag az emberek nagyrésze azt hiszi, az angol a főszakom. Ugyanakkor fantasztikus érzés, hogy Nádasdy Ádám többé-kevésbé tudja, ki vagyok, érdeklődik a szakdolgozatomról, és végigneveti velem az utat a Kossuth tértől a Campusig. Vagy hogy Géher István ("István") automatikusan két puszival köszönt, és nagyon örül, hogy "így rákaptam a fordításra". Jobban ismerem az angoltanszéket, mint a törit, engem is jobban ismerenek ott, tegnap mégis elkapott az érzés, hogy igazából teljesen mindegy, hogy milyen szakon, egyszerűen csak jó bölcsésznek lenni az ELTE-n. Jöhetne már a tavasz, sok a macska a Trefort Kertben. Ez van.

that's all. facebook.

Két szú beszélget:
- Szomszéd, hát miért nem jön át ebbe a nagyszerű fűzbe?
- Nem mehetek, mert a feleségem cserben hagyott...

Mit kérdez az az ember, aki nem tudja eldönteni, hogy az előtte fekvő bálnába beleharapjon-e vagy sem?
-Élet-e cet?

Mit csinál az űrhajós, ha vizet akar inni?
Űrkutatás

Nyuszika és a medve ment az erdőben. Egyszercsak medve a fához ért... nyuszika meg a vízvezetékszereléshez.

két porszem száll a sivatagban. az egyik megszólal:
- nem szállunk le?
- hülye vagy? ekkora tömegbe?

két pogácsa beszélget a kosárban:
- képzeld, felvételiztem a jogi egyetemre!
- igen? és felvettek?
...- hülye vagy? egy pogácsát?

‎-És azt tudjátok, hogy mire lehet manapság, a számítógépek korában még használni egy régi villanyírógépet?
-Semmire. Ki látott szőrös villát?

hogy hívják a transzplantációra váró alkoholisták közösségi oldalát?
...májszpész

- mi történik akkor, ha leszakad a plüssmackó karja?
- előveszi a takarékszövetkezet.

Két muzsikus beszélget. Egyik a másiknak: Tudod barátom ebben a korban már minden terc ajándék.

a bkv-s buszsofőr a negatív számokat magyarázza a fiának:
- nos, utaznak ketten a buszon. ha leszállnak hárman, akkor még egy valakinek föl kell szállnia, hogy üres legyen a busz.

a pityu komp akart lenni, de nem komp lett

aki nem lép egyszerre, az máj

Korán reggel... Biblia este

tegnapelőtt tuska december 29.
tegnap tuska december 30.
ma tuska szilveszter.

"kacsaelf. Schopenhauerelf. káposztaelf. asztalelf... hát ez nem igaz! én mindent elfelejtek!"

mit mond egyik barát a másiknak, amikor már minden jövendőmondót kikacagtak a városban?
no barátom, ma is jó sokat nevettünk.....

Jelenetek egy francia író hányatott gyermekkorából: Hogy a Jules verne meg téged!

bocsánat.

sállálállálá

most még pánik, de holnap a vizsgáknak is vége lesz, meg... meg pontot teszek az i végére vagy mi. aztán, ígérem, bepótolom az összes blogolvasás-lemaradásomat.

semmittevéssel és önsajnálattal töltöttem az elmúlt hetet, valjuk be. nem jó, nagyon nem jó. még mindig nem vagyok magamnál, ma táncon is... mintha kívülálló lettem volna. ott voltam, de mégsem voltam ott. és sokat alszom, de nem mélyen. tea lesz, tea lesz. holnap már muszáj tanulnom. végelegesen lejelentkeztem a szerdai kora újkorról. helyette majd könyvtár lesz. hiába, legalább az jó(, ha már utóvizsga), hogy kiválaszthatom, hogy a négy egy napra eső vizsga közül melyik kettőt szeretném megcsinálni. variációk végesen végtelen lehetősége. remek, nem?

illatokkal telve

idegesít, hogy pasiszag van a szobámban. nem. pontosítsunk. az idegesít, hogy más pasijánk a szaga van a szobámban. istenem, miért kell egy pasinak magára fújnia egy fél üveg dezodort?! és a másik felét egy kispárnára?! és azt a k**** kispárnát miért kellett egy órán keresztül az én szobámban tárolni? magyarázza ezt meg nekem valaki...

az első igazi (palacsinta)

Most hirtelen hiányolom a sok vizsgát, tegnap olyan jó volt nemgondolni, persze a heraldikából is rohadtul elegem van már. Lassan elkezdem rendesen a középkort, egyszerűbb azt olvasni, mint várni és várni és várni a semmire. Nem teljesen tudom elképzelni a következő félévemet, tudom, hogy egyszer vége lesz ennek is, de jaj, mikor már? Nem tudom mit szeretnék. (Dehogynem.) Sok minden van, és mégsincs semmi. Szeretnék már túllenni az első igazi palacsintámon.

Ezt hallgatom, egy ismerősöm linkelte be facebookra, nem megy ki a fejemből, jó lenne keringőzni - valakivel...

az epigráfia rohadt unalmas, de legalább eltereli a gondolataimat. egy kicsit.

na tessék. most megint eljutottam odáig, hogy nem tudok mit írni. nem akarok a nyavalygásommal untatni senkit, de hát az a nagy helyzet, hogy most nyavalygok meg szenvedek meg vergődök hattyúmód, és még néhány napig szeretném ezt tenni nyugton, hogy rendesen kisírjak mindent, ami fáj. csak még néhány nap, aztán nem, aztán majd rendbe jövök. de hogy idézzek ismét: There is an ancient tribal proverb I once heard in India. It says that before we can see properly we must first shed our tears to clear the way.

There must be quite a few things that a hot bath won't cure, but I don't know many of them.

Most, hogy lenyeltem a bogyót, majd megfürödtem egy kád jázminillatú vízben, elmúlt a fejfájásom, és ismét kezdem embernek érezni magam. Verselnék, de nem jönnek a rímek, a novella túl hosszú. De leaglább most jázmin van mindenhol, R. azt mondta, használjak kevesebb parfümöt, mert még a végén rám veti magát, most mit csináljak, nem volna az olyan rossz, de persze belegondolva nagyon rossz lenne. Csapongnak a gondolataim egyik nemlétező pillangótól a másikig, van mindenféle, Beethoven meg kékruha meg 9,5 mm-es film meg padlizsán meg fémkupak meg Vince Cable meg nevetés meg Cromwell meg csönd meg Ormos meg lilanyakkendő meg nemcsokitorta meg meg meg... Tehát semmi olyan, amire szabadna gondolnom. Afene.

Különben is, sok bejegyzés másfél nap alatt, tényleg nagyon szétesett lehetek.

az a szar habostorta

No, azt hiszem ma éjjel nem kell attól tartanom, hogy égő szemmel bámulom a plafont, elveszettnek hitt könnyeim előbukkantak. Úgy érzem, még nem nagyon tudok józanul gondolkodni, és persze mindenki azt mondja, hogy fel a fejjel, ezerszer jobbat is kapok még, de ha nekem nem az ezerszer jobb kell (sajnos most még azt is képtelen vagyok elhinni, hogy van ezerszer jobb). Valami persze biztos lesz, de mondjuk ki: az élet szar.*

*Az élet nem habostorta, mondaná más. Miért van az, hogy mindenről ő jut eszembe???

And yet can not regret what it hath cost, So dear is still the memory of that dream;

Most kicsit gyávának érzem magam, amiért nem merek fölmerészkedni nemrejtve gmail-talkra, de hát mit csináljon ilyen helyzetben az ember lánya. Szar, mondjuk ki. Ugyanakkor azt érzem, hogy ennek így kellett lennie, jelen helyzetben nem történhetett másként. És ettől csak mégjobban szar. Ne beszéljek csúnyán, tudom. Új nap van, új párnahuzat. Mindegy mi történik, a nap holnap úgyis felkel. Kicsit félek azért a következő néhány hónaptól, szeretek az R5-ben a negyediken ülni/aludni a fotelban, nem akarok leköltözni a harmadikra. Ott nem olyan kényelmes, és különben is, a negyediken már ismernek.

Immortal Beloved...

Quasi una fantasia, presto agitato-hangulat, kint hideg, bent meleg, ablak nyitva, így jó, szeretnék macskaként elnyúlni a langyos radiátoron, miközben a fejem fölött süvít be a friss levegő. Sokat sétáltam ma, oda meg vissza és megint oda, csak lecsekkolni, más is ott van-e még, persze nem volt (hál'Istennek, az lett volna csak vicces), nem tudom, mit írjak, sírni szeretnék, de száraz a szemem és ég, és már olyan piros, mint az albínónyulaknak (vérnyulaknak ha-ha), kinek adtam oda a fehér szemceruzámat. Furcsa, de kicsit megkönnyebbülve is vagyok, meg szétesve is. Elegem van mindenből, leginkább a bizonytalanságból, de hát az ember ritkán szűnik meg bizonytalan lenni, és akkor is leginkább egész egyszerűen csak megszűnik. Mármint az ember (morbid a humorom ma, tessék elnézni, nehéz napom volt). Lehet, hogy mégis el kellett volna mennem M-ékkel estézni, vagy talán nem, mindegy. Igazából sehogysem alszom, lemennék még sétálni, jó volna, de nincs erő a lábamban. Furcsa, hogy Beethoven megnyugtat. Kizökkent az idő satöbbi. Most egy ideig nem írok több levelet.

Come what may

Alea iacta est.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

mára kifogytam a további életbölcsességekből.

poor Julia :(

     'They tell me 't is decided; you depart:
       'T is wise—'t is well, but not the less a pain;
     I have no further claim on your young heart,
       Mine is the victim, and would be again;
     To love too much has been the only art
       I used;—I write in haste, and if a stain
     Be on this sheet, 't is not what it appears;
     My eyeballs burn and throb, but have no tears.
 
     'I loved, I love you, for this love have lost
       State, station, heaven, mankind's, my own esteem,
     And yet can not regret what it hath cost,
       So dear is still the memory of that dream;
     Yet, if I name my guilt, 't is not to boast,
       None can deem harshlier of me than I deem:
     I trace this scrawl because I cannot rest—
     I 've nothing to reproach, or to request.
 
     'Man's love is of man's life a thing apart,
       'T is woman's whole existence; man may range
     The court, camp, church, the vessel, and the mart;
       Sword, gown, gain, glory, offer in exchange
     Pride, fame, ambition, to fill up his heart,
       And few there are whom these cannot estrange;
     Men have all these resources, we but one,
     To love again, and be again undone. 
 
     'You will proceed in pleasure, and in pride,
       Beloved and loving many; all is o'er
     For me on earth, except some years to hide
       My shame and sorrow deep in my heart's core;
     These I could bear, but cannot cast aside
       The passion which still rages as before—
     And so farewell—forgive me, love me—No,
     That word is idle now—but let it go.
  
     'My breast has been all weakness, is so yet;
       But still I think I can collect my mind;
     My blood still rushes where my spirit 's set,
       As roll the waves before the settled wind;
     My heart is feminine, nor can forget—
       To all, except one image, madly blind;
     So shakes the needle, and so stands the pole,
     As vibrates my fond heart to my fix'd soul.
  
     'I have no more to say, but linger still,
       And dare not set my seal upon this sheet,
     And yet I may as well the task fulfil,
       My misery can scarce be more complete:
     I had not lived till now, could sorrow kill;
       Death shuns the wretch who fain the blow would meet,
     And I must even survive this last adieu,
     And bear with life, to love and pray for you!'

a történelemből levonható tanulság a mai napra:

Mária Terézia nem volt hülye. Ha minden nő úgy gondolkozna, ahogy ő, valószínűleg nőne a boldog házasságok száma, és csökkenne a válásoké...

O, shit. Leginkább.

nyílt levél egy shakespeare-i ideához

kéne valami értelmeset írni, nem hiszem, hogy megy; bennehagytad a nevedet az email-fiókomban, és én nem töröltem ki, elvittél mindent, mégis mindenütt ott vagy, időnként gyűlöllek, amiért ilyen, sőt egyáltalán: bármiféle hatással vagy rám, Utas és Holdvilágot olvasok, de tanulnom kéne, miért nem mondod te is, hogy tanuljak, úgy könnyebb lenne, de nem, te csak elvárod, hogy jól teljesítsek, mit számít, nem is ismersz igazán, csak kicsit, najó, lehet, hogy annál már jobban, szeretsz játszani, macska meg az egér, húzd meg-ereszd meg ésatöbbi, mit törődsz te az érzéseiddel, az enyémmel, azt persze, de saját magad, az nem fontos?, én megértem, néha nekem is többet számít a más mint az én, pláne ha rólad van szó, de könyörgök, ha nekem számít, neked is számíthatna kicsit, hogy mi van - veled éppenséggel, mert ahogy látom, ami van, az nem jó, sőt, kifejezetten lehetne sokkal jobb (velem? na ne viccelődjek, de azért kicsit akarom ezt hinni, vagy legalábbis: elhinni), ó, mennyire szeretném, hogy itt legyél és elmondd, Hamletem, nem vagyok Ophelia, de te sem vagy Orsino, hogy Viola lehessek, mert ójaj, nincs egy ikerbátyám, hogy kiszabadítson az álruhámból, és mit csinálok, ha ott maradsz a szép Olivia kegyetlen hálójában, Vízkereszt volt tegnap(előtt), akkor kellett volna ezt írnom, elegem van, nem tudom, mi lesz, félek attól, hogy semmi, de akarom, hogy legyen: te, én, itt, most, mindig, félsz, félek, nem kéne ilyeneket ide írnom, elnézést mindenkitől, elegem van, fáradt vagyok, lassan lefekszem, jó éjt.

egyfelé csapongnak túl élénk gondolataim, jajdeszeretném.

nehéz lesz így tanulni.

egyszerre félelmetes és elképesztően jó érzés, hogy ennyire megnyugtat egy piciny zöld pötty viszotnlátása. lehet találgatni.

-Igen, nagyon jó - felelte a perzsa -, nagyon jó...

... Az ember sokkal jobban megbecsüli az olyan dolgot, amiért várnia, küzdenie és szenvednie kell. Sokszor azt hiszem, az európaiak nem is tudják, mi a szerelem.

persze

nem buktam meg.

ma

Most, röpke két óra alatt végiggyorsolvastam a tételek anyagát a könyvben, bukni már nem fogok (lekopogom), lesz, ami lesz. Jaj, ma sem tudok koncentrálni, de ez most más, jobbféle nemtudás, és azért valamit csak összedobok majd. Nehogy már ne tudjak beszélni a Ratio Educationisról (félek, nem tudok). Esik a hó, bármi legyen is, a ma már szép marad. :)

I'm happy. For the time being.

pedagógiatörténet helyett

remek. még hogy nem vagyok elmebeteg. ez szép bók, de vajon igaz? nem tudom. nincs épeszű nő, aki ezt így bevállalná, én mégis ezt teszem?! sírás lesz a vége megint, de addig - nagyon jó.

megfogokbuknipedagógiatöribőljajmilesz. éjjel persze már nem tanultam semmit.

ez most nagyon

Krusovszky Dénes: Hart Crane átveti magát a korláton

A víz fölé hajolok, de nincs másik
arc, már régen leázott rólam minden
szerethető, mentségnek ugyanakkor
ez még mindig túl kevés. Aki tükör-

képem lehetne, folyton mögöttem áll.
Mi ketten felfoghatatlanul messze
vagyunk egymástól, mivel a távolság
egyedül a megvetéssel mérhető.

Mást nem mond, de ezt újra és újra, míg
súlypontom át nem fordul a lényegen,
ezt nevezzük mostantól egyszerűen

korlátnak, mégse kapaszkodjunk bele.
Ketten ugrunk, de enyém a csobbanás,
hallgatjuk, ahogy egyedül érkezem.

http://nol.hu/lap/hetvege/20100626-hart_crane_atveti_magat_a_korlaton

Egy gondolat bánt engemet...

Egyfolytában az jár az agyamban, hogy jajmilesz, mi lesz kedden, átmegyek-e az egyetemes meg a magyar középkor írásbeliken, és ha igen, hogy fogok átmenni a szóbelin (még R. is megmondta, hogy öngyilkos hajlamaim lehetnek, ha egy napra tettem a két vizsgát), a pedagógiatörténet halvány körvanalakban sincs még az elmémben, a kora újkor meg... inkább hagyjuk. Mégsem ez foglalkoztat leginkább, hanem hogy mi lesz azután, mi lesz január végén, februárban. Sosem gondoltam volna, hogy egy gondolat annyire beeheti magát az agyamba, hogy ennyire nem tudok szabadulni egy érzéstől. Jaj, annyi mindent kellene csinálni - a középkorok, a két esszé VA-nak, a fordítás SirG-nek (legalább már azt kitaláltam, hogy mit fogok fordítani, nade az esszétémák...!), és persze be kéne gépelnem a Shakespeare-idézeteket is. Ja, és el kellett volna olvasnom az egyetemes kora újkorhoz a forrásokat, mert holnap vissza kell vinnem a szöveggyűjteményt a könyvtárba. Juppí.

mi lett...

...a tavaszommal?

tanácstalanul

Nem tudom, mit írjak. Félek a keddtől. És a szerdától. Meg a csütörtöktől is. (Hogy a pénteket már meg se említsük). Csapongnak a gondolataim, nem jó irányba, odakint szép az idő, szeretem ezt a mindjártesik-fújaszél-tavaszszagvanalevegőben hangulatot. Kimennék sétálni, de nem lehet. sokat aludtam tegnap meg ma, és most filmet is néznék, meg olvasnék is - szép lenne ez a hétvége, ha nem lebegne a fejem fölött Molnár Péter kardja...