2010. július 20., kedd

ezt is rég hallgattam...

One dark afternoon like a shadow I flew
Through the rain that fell sick with lament
To this house of incest for when we undressed
Blasphemies against Venus were rent
Though her sister removed, her wet body approved
The parade of my heavenly quests
Yet all tongues are not true, some are forked or askew
Like an uncivil serpent's at best
For oustered from Eden I fausted all reason
Hook in mouth like saint Peter Pan
To haunt faery groves and hot virgin coves
Wherein the promiscuous swam
I elected lovers and rejected others
Mephistresses that don't give a damn...
But in those that still do my deep interest grew
The rise of the true pentagram! 


2010. július 19., hétfő

if i...

It happened just how I always imagined it would. So why do I feel this way, Lena? How can something that's supposed to make you feel so complete end up leaving you so empty?


Mindenre pontosan emlékszem, és mégis... olyan, mintha áttetsző, sűrű ködön keresztül, kábultan ébrednék egy furcsa álomból. Álomból, ami megtörtént, és mégis olyan, akár a jövő egy kiszámíthatatlan pillanata. Különös köd ez... - Voile de Jasmin?




2010. július 15., csütörtök

csak szerényen

Bárcsak rátalálhatnék... a férfira, aki intelligens, de egyúttal jóképű és vonzó is. Ha én nyújthatom ezt a kombinációt, miért ne várhatnám el ugyanezt egy férfitól?

2010. július 9., péntek

K.-tól idézve

Ma, miután fölébredtem, és megállíptottam, hogy még mindig Budapesten vagyok, bekapcsoltam a számítógépet, hogy legalább az interneten keresztül visszarepüljek ithakai Dublinomba, de a honlap csak nem akart betölteni. Az ügyfélszámot hívva a UPC kedves géphangja tájékoztatott, hogy az internet senkinek nem működik, de már dolgoznak a problémán. És amikor végre betöltött az internet, ezt olvastam K. blogján:

Nagyon vágyódom Londonba. Részint oda és részint innen el.

Tóninak mindig igaza van.

sok sör?

Kedves!

Erre a beszélgetésre nem akarsz majd emlékezni. Pocsék lesz holnap a kijózanodás...

Jó éjt,

______

feltételek

egy történész sosem gondolkozhat el azon komolyabban, hogy mi lett volna, ha. elszórakozhat ezzel egy ideig, de valójában azzal kell foglalkoznia, hogy mi volt és mi lett, és hogy ezek között mi az összefüggés. a többi csak az elme játéka - semmi több.

pedig...

ha ma nem kapom azt...
ha ma nem megyek...
ha ott...
ha én mégis...
ha nem ír**...
ha nem ír^^...
ha nem ír**...
ha azt ír^^...
ha nem...
ha igen...
igen...
igen...

azért talán el is tudom hinni, hogy bölcsebb, hogy ha nem.

2010. július 7., szerda

Sylvia

Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó, A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember...

Minek írni, ha már mindent megfogalmaztak előttünk?