az emlékek a legváratlanabb pillanatban támadnak, vajon hogyan érzik meg a pillanatot, amikor a legkevésbé vagy felkészülve?

szerda

Kitaláltam.

szabadnap

Mit csináljak szerdán...?

Blogot sem írok már rendesen, se ezt, se a másikat, a harmadikat pedig még mindig nem kezdtem el --- ilyenkor úgy érzem, úgyis hiába. Nem tudom, mi hiányzik ahhoz, hogy írjak. Kicsit olyan ez, mint a levélírás. Hiányzik, hogy tudjak másokról, és hiányzik, úgy alapvetően, a munkán kívüli kommunikáció, de a saját katyvaszomról most inkább nem akarok beszélni...

welcome to Great Britain

Ha morbid találtam anno, hogy az NHS papír kitöltésekor rákérdeznek, hogy a halálom után engedem-e különböző orgánumaimat felhasználni, akkor rá kellett jönnöm, hogy mindez semmi: az új munkaszerződésem aláírásakor kitöltettek velem egy papírt arról, hogy munkahelyi halálom után a cég mely hozzátartozóimat támogassa minimális összeggel. Értem én... de...

Esőkabát nélkül esőben megázni és káromkodni, bassza meg ez maradt belőled... esőbeli futások, hogy megint nem hoztam magammal kabátot... Ennyi volt az ősz. Hideg van és eső. Nincs is esőkabátom...

itthoni dolgok

A.-ék elköltöztek. Jött a helyükre egy férfi, akiről mindeddig az összes információnk az volt, hogy "anglikán pap". Nos, kiderült, hogy nem: zongorista, és főállásban egy templomban orgonál, valamint zongorát tanít. Kellemes meglepetés. Persze, ahogy a többieket elhallgattam, van, akinek fogalma sincs, mi a különbség egy zongora és egy orgona között. Remélem, azért nem üldözzük el túl hamar. Kell valaki normális A-ék helyére.

nosztalgia

És az a fekete ruha volt rajtam, amit az érettségi bankettre vettünk, és hozzá gyöngysor és gyöngy fülbevaló a frissen átszúrt fülemben. És jázminolaj, mi más, valószínűleg kicsit több, mint kellett volna, meg fekete magas sarkú. Fekete minden. Black or blue? Emlékszel-e vajon még? Sosem volt kérdés. Feketében mindig magabiztosabb vagyok.

Nem akarok oda többet bemenni.

Amikor a vendégek megkérdezik, hogy mióta dolgozom itt, és rávágom, hogy lassan egy éve, az elég ijesztő. És ma reggel realizáltam, hogy azért nem láttam tavaly sem tűzijátékot, mert tegnaphoz képeset egy éve jöttem ki. Sok minden változott --- a kétségbeesés néha még mindig ugyanaz.