2013-10-18 napi WTF, részlet

London, metró. Hazafelé. Este hét óra körül lehet, hatalmas a tömeg. Az egyenszínű pólókból és sálakból ítélve nem szabadulok meg az emberáradattól, mielőtt leszállnék - a tömeg ugyanis valószínűsíthetően ott száll le, ahol én, és az Arénába tart. Lepottyanok egy üresen maradt helyre, és amikor az előttem álló srác kis híján az ölemben landol, rájövök, hogy nem véletlenül nem ült oda eddig senki... Rezignált sóhaj. Hely semmi - lehetetlen, hogy fölálljak. Milyen szerencse, hogy pont könyvesboltból jövök! Előhalászom az új zsákmányt, és belemélyedek.

Egy kis időre megszűnik a világ, aztán hirtelen egy idegen kézfej tolakodik a szöveg és a szemem közé. Felnézek, hogy azonosítsam a tenyérhez tartozó férfiegyedet. Az ölembeesniakaró mellett áll, láthatóan elfogyasztott már némi alkoholt. Vigyorog, és rámutat a könyvre.

-What are you reading?

Ki akarja kapni a kezemből, úgyhogy válasz helyett inkább felé fordítom a borítót. Elolvassa.

-Barne.. Banres... Julian Barnes? Is it like the Fifty Shades Of Gray??

Kikerekednek a szemeim, és szinte látom, hogy milyen döbbent arcot vághatok. A mellettem ülő férfi alig leplezve felröhög.

2013-10-13 napi clishé

Egy kiadós alvás után minden pozitívabbnak tűnik. Vagy nem...

De tény, hogy mostmár nem fáj a szemem, és esik az eső, és igazi angol idő van. Ha nem lebegne a fejem fölött a holnapi 12 óra, egészen boldog is lennék.

Amúgy meg: a salátás pénteken visszatért az ajtónk elé.

2013-10-10 Can we pretend that airplanes / In the night sky are like shooting stars?

Sok a repülő errefelé, és nagyon messzinek tűnik a nyári hullócsillagnézés.

2013-10-10 The air bites shrewdly; it is very cold.

Eltűnt a salátákat árusító sátor az étterem elől. Tegnap még láttam, amikor felállították - a nő meg a férfi, mindketten vastag pulóverekben, sálban. Ma nem voltak sehol. Már az angolok is panaszkodnak a hidegre.