-What's your problem, sunshine?
I miss sunshine...
I miss sunshine...
Words can be your friend or your enemy, depending on who's throwing the book, so watch your language.
Philosophical Investigations in English and Tractatus Logico-Philosophicus in Hungarian, de hogy leszek kész az esszével kedd reggelig?!
De az eső csak napról napra esik tovább...
a madarak gyönyörűen énekeltek. semmi zaj nem hallatszott, csupán egy-egy taxi suhant bele az éjszakába. a levegő sűrű volt a párától, és egy pillanatig úgy éreztem, valójában Calais-ban vagyok, kiszállok a buszból, arra várok, hogy behajthassunk a Csalagútba. elmerengtem, milyen lenne, ha tényleg ott lennék, és néhány órával később, reggel hét körül a többiekkel beözönlenénk egy igazi angol kis kávézóba, felfrissülni, reggelizni. angolul beszélnénk, fonttal fizetnénk és harapnánk a friss, sós levegőt...
korai volt ma ez a 8.40es kelés...
Always the years between us, always the years. Always the love. Always the hours.
Érzem, hogy pörögnek a percek, és a május lassan kifolyik az ujjaim közül...
ezek után el se megyek vizsgázni...
Az "úristen-gépelnikell-gépelnikell-nemleszekkész" pánik akkor tetőzött, amikor du. 6. körül megláttam a kiírást fészen (hiába, fész nélkül nem teljes a világ, ez is ezt bizonyítja), és a jött az "ideelkellmenni-ideelkellmenni-nemérdekelsemmi" bűnös gondolat. Nosza, sutba (fiókba?) dobtam minden tervemet - szerencsére N-t elérem, és miután húsz perc "-nem alszom, csak pihentetem a szemem. - Ébren vagy? ÉBREN VAGY?"-szerű szempihentetés után a Déli PU felé trappoltam, még mindig volt bennem egy érzés, mi szerint nem leszek kész. (Pedig muszáj, mindjárt kezdem, becsszó!)
De olyan-olyan jó volt...!
1.) Rendezzünk jövő áprilisba Shakespeare-nek szülinapi/halálozási partit!
2.) Nekem miért nem ír senki ilyen szonetteket?!
-Where are the boys? Have you find them?
-I'm trying.
-You've been trying for weeks. And failing. It's enough to make a cat lough. Do we have a cat?
-We do.
-It is laughing?
Teljesen kimerültem, és persze nem olvastam el, amit kellett volna, tehát nem fekhetek le. Vagy holnap nem megyek be egy órámra sem. És ott van *******, az agyam nem készült föl rá. Mégis úgy érzem, az alvás most mindennél fontosabb: sok mindent el kell viselnem, erősnek, pihentnek kell maradnom, hogy elég bátor lehessek.
Nem tudom, honnét jutott eszembe Hoppert nézegetni, azt sem tudom, miért nem írtam eddig egy értelmes sort se (elfelejtheti az ember, hogyan kell szemináriumi dolgozatot írni?), és fogalmam sincs, hogy írok most kétszer tizenkét oldalt. De már nem számít, semmi nem számít, holnap szerda, és ha végre kész lesz az a kétszer tizenkét oldal, akkor nagyon-nagyon...
Ahogy V. ma megfogalmazta: "Szar ügy."
Jaj, Syl, hogy csináltad, hogy kitűnő voltál...?