Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem az év mindig is szeptember 1-én kezdődött, és attól tartok, mindig is akkor fog. A "tavaly ősszel" márciusban nem az előző naptári évet jelnetette soha, hanem az azt megelőzőt - az előző tanév őszét.
Ha így nézem, sok minden történt az elmúlt évben. Szinte már túl sok. Elviselhetetlenül sok. Visszapillantva olyan, mintha egy hullámzó, tejfehér fátylon át látnám az egészet - hol előbukkan, hol pedig eltűnik egy-egy emlék.
Különös, hogy csak a jó érzéseket tudom felidézni. Az idő... Vajon természetes emberi reakció, hogy a rosszat elfelejtjük, csupán a túléléshet, továbblépéshez szükséges védekezés (vagy csak nálam van ez így)? Kicsit más értelemben ugyan, de Elton így ír a The Practice of Historyban:
"The future is dark, the present burdensome. Only the past, dead and buried, bears contemplation."
És igaza van (mint átalában).
A múlton nem lehet változtatni.
Eltöprengek az élet furcsaságain, csönd van, a lakótársam már rég békésen szuszog a szobájában. Nálam a szokásos jázminillat, a kinti alig-forgalom zaja. Megnnyi öröm és megannyi fájdalom - megannyi érzés, amikről sosem sejtettem, hogy megtapasztalom. Mégis, miközben a múlton töprengek, egy új kérdés merül föl: a jövő. Hiszen itt a szeptember, az új tanév: új órák, új emberek, új diákok és tanárok sokasága. Várom, ahogy mindigis vártam. Az őszi félév ebből a szempontból sokkal, de sokkal több, mint a tavaszi. Ilyenkor még tart az újdonság varázsa, ha bemegyek az egyetemre elfog az érzés, mintha először járnék ott, és rácsodálkozom a hely szépségére. Ilyenkor felerősödik tudás megbabonázó, különös vonzása, a kopott folyosókon visszhangzó léptek zaja és a könyvtár csendje iránti lelkesedés. Mindenki friss és mosolygós - jó érzés ilyenkor emberek közt lenni. Egy csoda maga a hely, és külön csoda benne minden ember. Ilyenkor még minden különleges a maga furcsa, saját módján.
Mit hoz vajon az új tanév? Elfeledteti-e velem az előzőt? (És ha nem akarom elfelejteni az előzőt sem most, sem máskor, képes vagyok-e rá?)
A jövő hét: munka, könyvtár, aztán... Aztán az elemek közé!
