jaj

világosodik.

a mai nap felfedezése

"looked [...] at the light untonsured hair, grained and hued like pale oak." - ránézett a világos, tonzúrátlan, bíbortetves és tölgyszínű hajra.

Ulysses is fun indeed...

1968 és Shakespeare

Ez az egész még mindig ijesztő egy kicsit, ijesztően jó és ijesztően gyors. Lennék már túl 68-on, lennék már túl a Lear-en, mit mondok jövő hét után, mi lesz, ha nem tetszik neki, mi lesz, ha tetszik neki, úristen, előbb VG lássa, sőt, azelőtte SirG, azelőtte meg meg kéne írnom, egy tanulmánynak az nem árt, vagy igen, ma legalább haladtam valamennyit az anyaggal (a témához való viszonyomat tekintve elég sokat), közben ott hevert mellettem a négykötetes Chambers, mert persze nem bírtam ki, hogy ne kérjem ki a raktárból, már csak ránézni is jó. Igazából kicsit pánikolok az egész miatt. Szeretném, ha összeállna már végre a fejemben, hogy mit is akarok.

azért

ezt nem akartam.

BTW: soha ne menjetek kocsmába oroszokkal. veszélyes :D

uff

nem tudom, mit akarok, tengek-lengek föl-alá, nem csinálok semmi érdemlegeset. ha megyek is könyvtározni jövő héten, miért lesz nekem az jó? mi van, ha meg sem találom, amit keresek? azt sem tudom, mit keresek...

ne

játssz az idegeimen...

zöld

ma megint magával ragadott a megkönnyebbülés okozta csábító kísértés, játék a gondolatokkal etc, azért ne higgyétek, hogy bármi változni fog, nem fog, de helyére billenhet-e ez valaha is?

és igen. zöld. a fenébe is. zöld. tagadhatatlanul. (kellett nekem belenézni)

been there,

done that.

mi történt mostanság

1.) OMG! Ulyssest fogok szerkeszteni a szünetben, jajnekem, mi lesz ebből...?

2.) <3 Géher

3.) tegnap, miközben sétáltam hazafelé, egy srác szembejött, kezében egy csokor tulipán. aztán amikor mellém ért, megtorpant és odanyújtotta. azt mondta, megsajnálta a nénit, aki árulta, de nincs kinek odaadnia, nekem adja, ne dobjam el. nem tettem.

4.) volt még egy csomó minden, amiről írni akartam, de most nem jut eszembe. Boldog szülinapot, asjulikeit! :)

költészet napja alkalmából

Leülvén Lear király újraolvasásához

Románc aranyos ajka, lant zene,
te tollas, szép szirén, a messzeség
úrnője, hagyd ily télidőn zenéd,
némulj meg, ódon könyved csukd ma be!
Agyő, mert újra vad vitád heve
perzsel: halál és lelkes testi lét,
míg keser-édes gyümölcsöd izét
érzem megint, nagy-Shakespeare szelleme.
Költő-vezér! S te ködös Albion,
ki örök témánk ihletője vagy,
vén tölgyerdőben járva, utamon
kopár álomba veszni ó, ne hagyj!
S ha pusztító tűz lángja elragad,
adj vágyaimnak főnix-szárnyakat.

Fodor András fordítása

the best

egyszer

a mai napnak is vége lesz, ugye?

ó bárcsak, ó bárcsak. staböbbi.

Eine kleine Frau

Különös, hogy barátom, noha végig sem hallgatott, tehát úgyszólván önmagától, nagyobb jelentőséget tulajdonított az egésznek, és ebből nem engedett, hanem kitartott véleménye mellett. Még furcsább, hogy ennek ellenére egy fontos ponton lebecsülte az ügyet, mert határozottan azt tanácsolta, utazzam el rövid időre. Soha ennél oktalanabb tanácsot nem kaptam; a dolog ugyan eléggé egyszerűnek látszik, aki közelebbről szemügyre veszi, áttekintheti, annyira azonban mégsem egyszerű, hogy elutazásom mindent vagy akár csak a legfontosabbját rendbe hozhatná. Ellenkezőleg, az utazástól inkább óvakodnom kell; ha egyáltalán követnem kell valamilyen tervet, akkor ez csak az lehet, hogy az ügyet jelenlegi, szűk, a külvilágot kizáró határai között tartom, tehát nyugton maradok ott, ahol vagyok, és semmiféle olyan nagy, feltűnő változtatásba nem bocsátkozom, amelyre az ügy ösztönözne, és ehhez hozzátartozik az is, hogy erről senkivel sem beszélek, nem mintha ez valamiféle veszedelmes titok volna, hanem éppenséggel mert kicsi, merőben személyes jellegű dolog, és mint ilyen, könnyedén vehető és veendő. Barátom észrevételei, noha semmi újat nem tanultam belőlük, nem bizonyultak teljesen feleslegesnek, mert megerősítettek eredeti véleményemben.

But soft, methinks I scent the morning air

azért most már jobb. szeretném, ha túl tudnánk lenni ezen az egészen. normálisan, a másik megsértése nélkül. sündisznók vagyunk mindketten. bár... majd meglátjuk.

silent tears full of pride

még. mindig. sírok.

ki hitte volna, hogy van bennem ennyi könny?

i loathe it all

gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! gyűlölöm, hogy olyan helyzetbe hozott, hogy meg kellett írnom ezt a levelet, és gyűlölöm, hogy sírok miatt.

Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

levelek

egyre érdekesebben alakulnak a dolgok, és ahogy egyre érdekesebbek, egyre inkább visszakapom önmagam elfeledett darabkáit. néha megijedek magamtól, jóindulatú vagyok, ez oké, de én a más helyében ilyen helyzetben nem feszegetném a húrjaimat. mi van ha szakad meg ilyesmi. nem szeretném ezt a helyzetet haraggal lezárni, ha én tudok felnőtt emberként viselkedni, miért ne várhatnám el ugyanezt egy férfitől is?

kockázni

kisfiam!

ha játszani akarsz, játsszunk. de most az én szabályaim szerint. a tiédből elegem van.

üdv

alea iacta est. amúgymeg.

eddig

még semmit nem csináltam ma meg, amit kellett volna. Nice.