2010. december 31., péntek

encounters

hiányzik. erről szót ne többet. 11/28 arányban állok az egyetemes középkor anyaggal, ami elég gyér. és a magyarba gyakorlatilag még bele se néztem. waffle, hogy idézzek egy kicsit. waffle a javából. (hiányzik. erről szót ne többet.)

jótanács az újévre

történelmi tanulmányaimat figyelembe véve tanácsolom minden leendő német és francia uralkodónak, hogy Itáliát egész egyszerűen tessék szépen békén hagyni, semmi jó nem sül ki abból, ha arra akartok terjeszkedni. remélem, ez mindenkinek hasznos volt.

2010. december 20., hétfő

elérhetetlen...

Igenis szeretném, hogy bocsánatot kérj. Csak hogy azt mondhassam: nincs miért...

2010. december 19., vasárnap

And that is how change happens. One gesture. One person. One moment at a time.

2010. december 15., szerda

mission impossible

Sok mindent szeretnék, általában olyan dolgokat, amiket nem szabad. Így izgalmas. Az ember mindig a lehetetlenre vágyik, nem? 

2010. december 1., szerda

kis éji verstan

Ὦ ξεῖν’, ἀγγέλλειν Λακεδαιμονίοις ὅτι τῇδε 
κείμεθα, τοῖς κείνων ῥήμασι πειθόμενοι.

Én azért szeretem a magyar nyelvet, tényleg, és nem csak azért, mert alkalmas hexameterek írására. Persze ez sem utolsó szempont. Az angolt is szeretem, de Shakespeare blank verse-jeit nem lehet hatos jambusban fordítani, bármennyire is vonzó az ötlelt. Igaz, Dylan Thomas alliterációt sem lehet visszaadni. Szeretek játszani a nyelvvel. Elbűvölnek a lefordíthatatlan szövegek. James, Dylan, Gerald... És persze Weöres meg Karinthy. Well, ez volt tegnap éjszaka.

Kérek tíz deka sonkát és ugyanannyi szalámit.