hab.

azt mondtam, hogy mindenképp ott lennék. de persze nem voltam ott. nem is tudtam róla. miért nem tudtam róla...?

álmodozunk, álmodozunk...

igazából csak annyit szeretnék, hogy legyen mellettem egy kedves, intelligens férfi, aki nagyon szeret, és én is őt, és időnként csak átölel, hogy biztonságban érezhessem magam a karjaiban. olyan nagy kérés ez?

csak alszom és alszom és alszom és a szemem még mindig fáj és gazdaságtörténetet kéne tanulni és alapvizsga hétfőn és azt hiszem, sétálok egyet (csak röviden, de olyan jó ez az eső utáni levegő)

na

most már érzem.

furcsa

most valahogy nem érzem a szokásos fáradságot, bár lehet hogy csak azért, mert már tudom, hogy ma vége...

hogy tudnak a madarak ennyire hangosan csiripelni??? se aludni, se tanulni nem lehet tőlük....

Csehszlovákia, 1968

kéne még Kétezer szó a szemináriumi dogámba... jó reggelt mindenkinek

ne nyitsd ki a hetedik ajtót

Bluebeard

I am sending back the key
that let me into bluebeard's study;
because he would make love to me
I am sending back the key;
in his eye's darkroom I can see
my X-rayed heart, dissected body :
I am sending back the key
that let me into bluebeard's study.

400 vocab test

Kéne még 100 új szó (nem, az eddigi háromszázat sem szótároztam még ki, csak fölírtam, nem tudom, hogy fogom megtanulni keddig). Az a baj, hogy a Bell Jart végig kéne olvasnom újra, hogy legyen benne száz tényleg új, fenének kell nekem becsületesnek lenni, újra is olvasnám, ha lenni időm. Jaj, minek aludtam a hétvégén.

Good Will Hunting

... de jól esett.

akkor most jöjjön '68. ma sem alszom.

friends will be friends

Ma szembejött egy Pandamaci a zebrán a Mammut előtt (ez ám az állatkert).

Hiányzik az, ami rég volt. Jó volna találkozni, leülni a fűbe a MOM előtt, és órákig beszélgetni, fagyizni, és nevetni, hogy a második mondat után a könnyünk csurogjon. Emlékszem a ballagásunkra, amikor egymást ölelve álltunk az osztáylteremben, és azt hittük, itt a világvége. Talán ott is volt...

I was lost without them. I believed our friendship could survive anything.

Kicsit (nagyon) elveszettnek érzem nélkülük. Pedig mellettem vannak, csak valahogy mintha én lennék hirtelen távol - tőlük, mindenkitől. Visszatérek-e valaha...?

a vízöntő...

"...született humanista, és úgy véli: egyszerűbb megreformálni a társadalmat, mint elviselni az igazságtalanságot."

mikre nem bukkan az ember, ha keres... :D

... and our little life is rounded with a sleep

azt hiszem, álomtól még soha nem borultam ki ennyire...

gondolatfolyam

Ijesztően gyorsan elrepült ez a félév és ijesztően nem történt semmi legalábbis én valahogy kivontam magam a történésekből messzinek tűnik a január miért néztél vissza ma miért nem miért igen mi ez az egész téged miért érdekel egy pillanatig is ne ne mondd nekem hogy mert ... azt úgysem hiszem el persze jó lenne ha mondanád akkor legalább kommunikálnánk az nem árt a másik megértéséhez indőnként legalábbis időnként persze nem erőltetném a dolgot én sem ami nem megy azt ne erőltessük stb etc kitudjami miért nincs még vége ennek az egésznek ha nem látlak három hónapig jobb lesz vagy nem mi lesz szeptemberben kínos lenne az angoltöri tudod mire gondolok nem gondolok semmire minek írom ezt ide szegény ti akik olvassátok annyi dolgom van még ma jééé itt egy citrom az asztalon ez elég gáz vajon mióta van itt megvettem tegnap ezt olyan régóta szerettem volna papír... kezemben... tartani... találkoztam ma Kontlerrel azt mondta kölcsönad két könyvet tetszett neki a témám sok jó dolgot mondott egy javaslatát rögtön utána ki is jegyzeteltem a könyvtárban féltem hogy ott leszel csak szembejössz a folyosón már megint te tűnj el a gondolataimból uhh ezt most abbahagyom a siránkozást meg a nyavalygást meg a "nyűűűf"-t Anglia hiányzik az a négyes is veszekedésestül Fülesestül de hiába ami nem megy azt nem kell erőltetni tyúk meg a tojás asjulikeit gyere haza megyek kicsikhez szerdán reggel jajmilesz fogok-e ma aludni kéne fáradt vagyok és hisztis gondolom legalábbis hogy az lennék ha valaki hozzámszólna szerencsére békénhagynak aludni... álom... Macbeth... Hamlet... Sweet Prince... ELÉG! elég... elég volt megyek igen igen igen

elnézést

amikor

minden harisnya szakad...

Azért jó, hogy vannak még emberek, akik minden pillanatban pozitív hatással vannak a környezetükre. És most nem csak SirG-re gondolok (aki szeretnivaló és fantasztikus és zseniális volt ma, mint mindig, és megint mondta, hogy jó lett a Stoppard-fordításom: különös, mintha feltűnt volna neki, hogy nem vagyok jól, viccelődve megjegyezte, hogy milyen jó fordításokat hoztak ebben a félévben, és igen, az a Stoppard is igen jól sikerült, és utána rám nevetett, mosolyogtam zavartan, még mindig hihetetlen hogy ismerem ezt az embert).

Vicces volt, óra közepén egyszer csak felnyögtem, hogy "A tábla!", A. nevetett, kérdezte, hogyhogy csak most vettem észre. Azok az m-betűk, azok mindent elmondanak, nem is kéne több, az bőven elég, végigfickándoztuk az órát A-val, valahogy jól esett nevetni a történteken mindkettőnknek, nevetni boldogan, mert vége, és nevetni keserűen, mert vége, de azért jó, hogy megtörtént. Kivel mi, ugye ez elég fontos kérdés, és mégis: elég egy félmondat, és A-val rögtön ugyanarra gondolunk, ő tényleg érti, hogy mi miért, azt hiszem, lassan eltűnik a kínos csönd a témáról, de azok az m-betűk, az nagyon vicces volt, egyszer M. azt mondta, hogy ha nem beszélgetek róla A-val, akkor, milyen kár, róla már senki nem beszél, hát nem beszélünk, megértjük mi egymást szavak nélkül is, és ha mégis, hát M. azt ne akarja, kicsit még sajnálom is, darabokra szednénk, miért jó neki ez, furcsa logika, de azok az m-betűk, azok mindent elmondtak...