kávé, reggel

A kávébabok hihetetlen gyorsasággal peregnek az ujjaim között. Érintésük selymes és olajos. Nézem, vagyis inkább érzem, ahogy a kávégép műanyag tárolója megtelik a sötétbarna gyöngyszemekkel. Nehéz elszakadni tőlük. A helységet betölti a kávéillat. Egy pillanatra megállok, beszívom a tömény aromát, majd egy határozott mozdulattal folteszem a tároló tetejét. Az illat emléke meg egy ideig körülöttem lebeg. Elindul a reggel.

a munka, amit a főnök is szeret

Vasárnap délelőtt üvegszilánkokat találtam a földön, nem messze az étterem ajtajától. Szitkozódtam egy keveset: az odáig rendben van, hogy valaki munka közben eltör egy (az üvegdarabok mennyiségéből ítélve inkább kettő vagy több) poharat egyszer-egyszer. De ne mondja nekem senki, hogy nem lehet azt rendesen föltakarítani.

Amikor megnemnevezett kolleginám, I., délután egy körül beesett, viccelődve érdeklődtem, hogy vajon ő tört-e össze poharakat előző este. Mondta, hogy nem, a főnök volt az. Erre felszaladt a szemöldököm, mert A. igazán nem szokott elejteni semmit. I. rögtön tovább magyarázkodott: a kinti asztalnál furcsa vendégek ültek... Idegesítőek... A. leszedte az asztalt, és aztán... a poharak... valahogy eltörtek...

munka, amit szeretek

Ma különösen erős bennem az érzés, hogy elmehet a búsba az összes vendég, aki hozzám akar szólni. Nem elég, hogy eléjük kell b****** a tányért anélkül, hogy az ételt rajuk borítanám, meg mosolyogjak is hozzá és legyek kedves. És nem igaz, hogy ha valaki egy pohár csapvizet akar, képtelen felemelni a hátsóját, és tölteni magának... Hat mi vagyok én, pincérnő, hogy minden tőlem várnak?!

nyár, London, munka

A reggeli  hűvösség délelőtt tízre teljesen felszívódik. A pára megmarad, és az angolok nyelvelógottan kullognak az utcán légkondicionált helység után kutatva. A metrón bemondják, hogy mindig tartsunk magunknál egy üveg vizet, és ha bárki rosszul van, kollégáik a legközelebbi állomáson szívélyesen a segítségünkre sietnek.

A helyiek azt beszélik, a Berwick Street mindig szeles, de manapság ez is megkérdőjelezhető. Van néhány nap, amikor a levegő nem moccan, és a visszatérő vendégeink kétségbeesetten rogynak le az első székre vízért sóhajtva. Már a törökök is panaszkodnak a hőségre, mi pedig a kihasználva minden pillanatot, amikor valamelyik hűtő egy pillanatra nyitva van, megpróbálunk túlélni.

kávé és cigaretta

És az élet lassan visszazökken a normális kerékvágásba. Vagy legalábbis abba, ami normálisnak tűnt, mielőtt kizökkentem belőle.

Bob még mindig minden reggel jön, vagy ha nem is reggel, valamikor jön, és reggelizik. Nem kell megkérdeznem, tudom, hogy mit rendel. Szó nélkül viszem neki az újabb és újabb bögre feketekávét, ő pedig megköszöni, de nem néz föl a lapokból. Morning pages - jót tesz az alkotói kreativitásnak. You should try it, too.

Néha megáll, cigarettát sodor. Ilyenkor leülök mellé a kinti asztalhoz, kezemben kávé, és együtt nézzük az elhaladó embereket. Mindenkit ismer --- lassan én is mindenkit ismerek. Cigarettát szív, mosolyog, és csöndesen kávét kortyolgatunk.

Utoljára Edinburgh-ban éreztem magam ennyire elveszettnek. Ha nincs mint csinálni, csak kóválygok, mint. Valaki árulja el, hogy miért jó ez az egész.