...

I'm waiting, waiting for nothing

Bizonyos időszakokban érthetetlen várakozás tölt el.


mikor... még miért nem... szeretném... újra... ott, nemitt... olvasni... mikor...?


Megyünk?
Menjünk.
                Nem mozdulnak
                    FÜGGÖNY

Szonett a kedves megtalálthoz

Nem is kívánni most, amit kívántam,
nem mondani; túl könnyen mondható
a máskor, másnak is kimondott szó,
ha nem lemondón jön, sután, elszántan;

nem lesni már: rosszat vagy jót csináltam,
szemem nem volt-e túl símogató,
és meg se kérdezni, kiszáradó
torokkal: mondd, mit érzel te irántam?

Csak összebújni, tested ébredését
hallgatva várni; hajad számba hull,
aztán lerúgni hamutartót, csészét,

bőrünk feszül, önkontrollunk lazul,
míg megkeressük egymás érverését.
Szívem kezedben. Lüktessen vadul.

Vers fordul versbe, mélyig szánt a csöndje

Glanmore: Szonettek
X

Azt álmodtam, egy donagali lápon
Aludtunk földön, takaróba bújva,
Ázott arcunk reggelre szürke-sápadt
Lett, mint csepergő növendék bükkfa.
Lorenzo és Jessica a hidegben.
Diarmud és Grainne, mielőtt rájuk lelnek.
Sötét illattal hintve és kitetten
A hantra, mint lélegző síremlékek.
Álmomban előtűnt - hogy tetszik, kedves? - 
Első éjszakánk a szállodában, csókod,
Sok éve, mikor bátran közeledve
Késztetted kettősünket édes, kínos
Test-szövetségre; a kétféle lét -
Arcunkon harmat, álom, haladék.
                                  (Géher István ford.)

Ma szerelmes lettem egy ír költő angol-magyar szavaiba.

Történetek árusa...

"Gyakran jobban tudjuk értékelni azt, amiről tudjuk, nem fog megismétlődni, mint azt, amiről azt hisszük, örökké így marad."

Ha már Ophéliát nem tudom megírni, lehet, hogy ideje lenne kezembe vennem egy igazi, saját történetet...