nosztalgia

És az a fekete ruha volt rajtam, amit az érettségi bankettre vettünk, és hozzá gyöngysor és gyöngy fülbevaló a frissen átszúrt fülemben. És jázminolaj, mi más, valószínűleg kicsit több, mint kellett volna, meg fekete magas sarkú. Fekete minden. Black or blue? Emlékszel-e vajon még? Sosem volt kérdés. Feketében mindig magabiztosabb vagyok.

Nem akarok oda többet bemenni.

Amikor a vendégek megkérdezik, hogy mióta dolgozom itt, és rávágom, hogy lassan egy éve, az elég ijesztő. És ma reggel realizáltam, hogy azért nem láttam tavaly sem tűzijátékot, mert tegnaphoz képeset egy éve jöttem ki. Sok minden változott --- a kétségbeesés néha még mindig ugyanaz.

értelmetlenség

Ennyi munka után folyamatosan fáradt vagyok, és folyamatosan fázom. Ma beburkolóztam a nagy, fehér pulcsimba. Legalább négyen megkérdezték, hogy azért vettem-e fel, mert fázom. Az utolsónál elszakadt a cérna, és rávágtam, hogy nem, valójában meleg van, és úgy gondoltam, állva szaunázom. Szerencsére a vendég jól vette a dolgot, és nevetett. De most komolyan, mi értelme van ezt megkérdezni?

helyettesítés

U. fáradtabb, mint én, pedig G. összeszámolta, hogy ő csak 68 órát dolgozik egy héten, míg én 72-őt. Ilyenkor jobban bosszant, amikor a vendégeink Alit keresik --- mit gondolnak, mi (ő, U., én) mindannyian bent élünk? Nem elég, hogy heti 60-70 órában bent vagyunk?! Ezek szerint nem...

a hét eleje

Néha azért szépek a hétfők is. És hozzá az angol mentalitás: kezdd vasárnappal a hetet! Ha szabadnappal kezdődik, rögtön minden jobban hangzik...

viharok

Sok minden hiányzik Londonból, ami otthon van és itt nincs, és most nem a túrórudira vagy az algopyrinre gondolok. Rudi itt is van, algopyrint meg lehet hozni. A csillagokról már egyszer írtam, de néhány napja megint rám tört a csillaghiány. Augusztus van! Csillaghullás! Szeretnék... Egy nagyvárostól távoli, erdőközepi házban lenni, dombtetőn, ahol a legközelebbi szomszédok is messze-messze vannak. Szeretnék éjszaka kifeküdni a verandára, és bámulni a csillagokat, és kívánni, mindig ugyanazt, mindig kicsit másképp.

De ami még hiányzik, az egy rendes nyári zápor. Nem igaz, hogy itt folyamatosan esne az eső, egyáltalán nem. És ha esik is, csak csöpörög. Semmi mennydörgés, semmi villámlás. Hát hol vannak azok a Lear királyi viharok? I tax you not you elements with unkindness --- please, be more often a bit more unkind...

Ma azért volt eső rendesen. És égdörgés is! Éppen kifelé jöttem az asdából, amikor eleredt --- mire átértem az út túloldalára, már csavarni lehetett a vizet a szoknyámból. Senki nem értette az utcán, miért mosolygok, pedig legszívesebben táncra perdültem volna. Néha szoktam is, perdülni mármint, munka közben, ha elered az eső. Kimegyek az étterem előtti útra, a piacra, és csak forgok és forgok kitárt karokkal, miközben érzem a hűvös vízcseppeket a karomon. A kollégáim vigyorognak, őrült lány, mondják, az angolok pedig csak néznek és ámulnak és bámulnak: lám, itt a bizonyíték, tényleg lehet szeretni az esőt...

Ha legalább lenne mit csinálni! De nem: két vendég nem ad elég elfoglaltságot, és még takarítani sem lehet mellettük. Bárcsak lenne elég forgalmunk reggel ahhoz, hogy ne legyen időm gondolkodni...