a salátás

Hetente négyszer jönnek, keddtől péntekig minden nap. Hatalmas sor áll előttük mindig, és már az egész piac utálja őket emiatt. A múltkor az étterem pénzén vettünk tőlük egy nagy tálnyit mindenből. És nem azért, mert konkurencia, de tényleg nem finom...

életjel

Eltelik az idő a mindennapok szöszmötöléseivel. Fölkelni, fölöltözni, fölférni a metróra, időben beérni a munkahelyre. Felszolgálni még mindig ugyanolyan monoton - bár tulajdonképpen szórakoztató is. A sokféle emberkavalkád, aki megfordul nálunk minden napra tartogat valami izgalmasat, és Bill Nighy már többször is elment az étterem előtt (még nem ugrottam rá és rángattam be). Ha kevesen vannak, akkor is van mit csinálnom --- például asztalt törölgetek, vagy szalvétát hajtogatok. Ez utóbbiból általában úgy naponta százat. A legrosszabb viszont a menük megtisztítása. Ablaktisztítóval és konyharuhával, precízen, oldalról oldalra. Hetente többször. Lassú és fájdalmas halál.

2013-10-18 napi WTF, részlet

London, metró. Hazafelé. Este hét óra körül lehet, hatalmas a tömeg. Az egyenszínű pólókból és sálakból ítélve nem szabadulok meg az emberáradattól, mielőtt leszállnék - a tömeg ugyanis valószínűsíthetően ott száll le, ahol én, és az Arénába tart. Lepottyanok egy üresen maradt helyre, és amikor az előttem álló srác kis híján az ölemben landol, rájövök, hogy nem véletlenül nem ült oda eddig senki... Rezignált sóhaj. Hely semmi - lehetetlen, hogy fölálljak. Milyen szerencse, hogy pont könyvesboltból jövök! Előhalászom az új zsákmányt, és belemélyedek.

Egy kis időre megszűnik a világ, aztán hirtelen egy idegen kézfej tolakodik a szöveg és a szemem közé. Felnézek, hogy azonosítsam a tenyérhez tartozó férfiegyedet. Az ölembeesniakaró mellett áll, láthatóan elfogyasztott már némi alkoholt. Vigyorog, és rámutat a könyvre.

-What are you reading?

Ki akarja kapni a kezemből, úgyhogy válasz helyett inkább felé fordítom a borítót. Elolvassa.

-Barne.. Banres... Julian Barnes? Is it like the Fifty Shades Of Gray??

Kikerekednek a szemeim, és szinte látom, hogy milyen döbbent arcot vághatok. A mellettem ülő férfi alig leplezve felröhög.

2013-10-13 napi clishé

Egy kiadós alvás után minden pozitívabbnak tűnik. Vagy nem...

De tény, hogy mostmár nem fáj a szemem, és esik az eső, és igazi angol idő van. Ha nem lebegne a fejem fölött a holnapi 12 óra, egészen boldog is lennék.

Amúgy meg: a salátás pénteken visszatért az ajtónk elé.

2013-10-10 Can we pretend that airplanes / In the night sky are like shooting stars?

Sok a repülő errefelé, és nagyon messzinek tűnik a nyári hullócsillagnézés.

2013-10-10 The air bites shrewdly; it is very cold.

Eltűnt a salátákat árusító sátor az étterem elől. Tegnap még láttam, amikor felállították - a nő meg a férfi, mindketten vastag pulóverekben, sálban. Ma nem voltak sehol. Már az angolok is panaszkodnak a hidegre.

I imagine this midnight moment's forest:
Something else is alive
Besides the clock's loneliness
And this blank page where my fingers move.

Új szoknya. Új tanév. Csak az illat ugyanaz.

Valaki mondja meg, miért csinálom ezt.

Happy Birthday, Lady Elizabeth!

Valahol Schumannt
zenél az
éjszakai szél.