ezennel a 2009/2010-es tanévet lezárom 2.

ha maga az ünnepély nem is volt túl emlékezetes (Táncsics-díj ilyenkor?!; 40 fok,  tűző nap, árnyék semmi, de idén legalább nem ájult el senki), azért mégis nagyon jó volt az egész. csak ott lenni a sok zsibongó kicsi között, no és persze az apáczais szekció. meg az ének terem.  és az első emeleti termek, ahol évek óta nem jártam. a táska, ami végül megkerült, a fagyi, a Bakony-project (jövőre Szeged-project Virág Cukrászdával? :P), apró, de ismerős poénok, felszabadult nevetések, aztán csönd, és séta a moszkva térig, beszélgetve. nem volt sírás, ellenben egy idézet. vagy lehet, hogy több, csak arra már nem figyeltünk. igazából senki sem figyelt. eleinte kicsit féltem, hogy furcsán néznek majd, mit keresek én ott, de mindenki természetesnek vette, hogy ott vagyok. csak azt sajnálom, hogy VLlel nem tudtam megbeszélni, hogy BB őt is tanította-e könyvtárismeretre. pedig még el is mondta volna. :)

ezennel a 2009/2010-es tanévet lezárom

Kellemes bizsergés a gyomrom környékén, már-már idegesítően meleg napfény, vidám nyári zajok az utcáról - a tanévzáró elengedhetetlen velejárói. Mikor is voltam ott utoljára? Lehet, hogy egy éve... Sok ismerős-idegen arc, újra a régi lépcsők - kicsit félek, kicsit izgulok, de mégis sokkal szívesebben megyek, mint ide mennék. Ez azért valahol mélyen még mindig megijeszt.

szemben

A szemben lévő ház első emeletén lakik a tettes, eddig nem csinálta, de most, már sokadik napja nyitott ablaknál max hangerőn nézi a TV-t. (Figyelj ide, hallgass, hozzám ne érj, takarodj tőlem! és hasonló szappanopera részletek, felemelő.) A tettes kilétét úgy sikerült kiderítenem, hogy kikönyököltem az ablakon, és a járókelőket figyeltem - egy kivétellel mindenki döbbenten AZT az ablakot bámulta. A kivételt 20as srác képezte, akik mindenfelé nézelődtek, és a szemük az ablakomon maradt. Nem értettem, és csak miután már messze jártak, jutott eszembe, hogy csupán egy bikini van rajtam... :P

hmm

Megálltam, és egy pillanatra elgondolkodtam azon, mit is hisznek rólam az emberek. Úgy tűnik, a két végpont a "mindig morcos, rosszkedvű, depressziós" és a "mindig vidám, optimista, aki mindenkibe képes lelket önteni". Ezt azért elég szörnyűnek érzem, nodehát, lehet szavazni, ki szerint melyik...?

Igazából elég szörnyű volt...

Ha belegondolok, hogy az elmúlt négy napban az életem fenekestül felfordult, majd lassan visszazökkent a helyére, tulajdonképpen meg kell állapítanom, hogy meglettem volna enélkül, de az jó benne, hogy D-vel újra beszélek. Azt hiszem, már nagyon hiányzott.

Nationalism and socialism in twentieth-century Ireland

Narancsok, zöldek és barnák keveredtek a csillogó fehér  fénnyel. A fura érzés a gyomromban nem csillapodott, sőt, a kezem is remegni kezdett, pedig semmi okom nem volt a félelemre. Igazából abszurd volt az egész: a hely melegsége, az elegáns barna polcok, és a könyvek... Vastag, fellengző című könyvek. És balra tőlem a kanapé lágy színei - minden olyan ellentétben állt a rideg kék szempárral, cinikus félmosollyal, az örök iróniával. És hirtelen a kék is barátságosabbá - már majdnem emberivé - vált, és én rájöttem, hogy tulajdonképpen mindketten ugyanazt keressük, csak kicsit másképp.

Leülvén...

"érzem megint, nagy-Shakespeare szelleme.
  Költő-vezér! S te ködös Albion,
  ki örök témánk ihletője vagy,
  vén tölgyerdőben járva, útamon
  kopár álomba veszni ó, ne hagyj!
  S ha pusztító tűz lángja elragad,
  adj vágyaimnak főnix-szárnyakat."
                                                  (Fodor András ford.)

Igazából nem tudom, mit akarok. Talán csak azt, hogy legyen vége...

language-game

Wittgenstein szerint a szavakat a használatuk határozza meg. Például ha A és B egy színpadot építenek, A épít, B pedig adogatja  sorban a szükséges dogokat (legyen deszka, szög, kalapács, kő), és tudja a megfelelő sorrendet, akkor úgy is megérti, hogy mit kell adnia, ha nem érti a szavak jelentését. Namármost, ha B ígyszólván egy számára idegen nyelvet használ, azt hiheti, hogy a "deszka" jelentése a saját nyelvén: "Hozd ide a deszkát!". A "Deszka!" mondatértékűvé válik, hiszen nyilvánvalóan A azt érti alatta, hogy B vigye oda neki azt, csak nem mondja ki, B pedig logikusan helytelenül fordítja mindezt a saját nyelvére.
Jó dolog ez, de nem leszek kész vele holnap (ma) reggelig...