jaj

világosodik.

a mai nap felfedezése

"looked [...] at the light untonsured hair, grained and hued like pale oak." - ránézett a világos, tonzúrátlan, bíbortetves és tölgyszínű hajra.

Ulysses is fun indeed...

1968 és Shakespeare

Ez az egész még mindig ijesztő egy kicsit, ijesztően jó és ijesztően gyors. Lennék már túl 68-on, lennék már túl a Lear-en, mit mondok jövő hét után, mi lesz, ha nem tetszik neki, mi lesz, ha tetszik neki, úristen, előbb VG lássa, sőt, azelőtte SirG, azelőtte meg meg kéne írnom, egy tanulmánynak az nem árt, vagy igen, ma legalább haladtam valamennyit az anyaggal (a témához való viszonyomat tekintve elég sokat), közben ott hevert mellettem a négykötetes Chambers, mert persze nem bírtam ki, hogy ne kérjem ki a raktárból, már csak ránézni is jó. Igazából kicsit pánikolok az egész miatt. Szeretném, ha összeállna már végre a fejemben, hogy mit is akarok.

azért

ezt nem akartam.

BTW: soha ne menjetek kocsmába oroszokkal. veszélyes :D

uff

nem tudom, mit akarok, tengek-lengek föl-alá, nem csinálok semmi érdemlegeset. ha megyek is könyvtározni jövő héten, miért lesz nekem az jó? mi van, ha meg sem találom, amit keresek? azt sem tudom, mit keresek...

ne

játssz az idegeimen...

zöld

ma megint magával ragadott a megkönnyebbülés okozta csábító kísértés, játék a gondolatokkal etc, azért ne higgyétek, hogy bármi változni fog, nem fog, de helyére billenhet-e ez valaha is?

és igen. zöld. a fenébe is. zöld. tagadhatatlanul. (kellett nekem belenézni)

been there,

done that.

mi történt mostanság

1.) OMG! Ulyssest fogok szerkeszteni a szünetben, jajnekem, mi lesz ebből...?

2.) <3 Géher

3.) tegnap, miközben sétáltam hazafelé, egy srác szembejött, kezében egy csokor tulipán. aztán amikor mellém ért, megtorpant és odanyújtotta. azt mondta, megsajnálta a nénit, aki árulta, de nincs kinek odaadnia, nekem adja, ne dobjam el. nem tettem.

4.) volt még egy csomó minden, amiről írni akartam, de most nem jut eszembe. Boldog szülinapot, asjulikeit! :)

költészet napja alkalmából

Leülvén Lear király újraolvasásához

Románc aranyos ajka, lant zene,
te tollas, szép szirén, a messzeség
úrnője, hagyd ily télidőn zenéd,
némulj meg, ódon könyved csukd ma be!
Agyő, mert újra vad vitád heve
perzsel: halál és lelkes testi lét,
míg keser-édes gyümölcsöd izét
érzem megint, nagy-Shakespeare szelleme.
Költő-vezér! S te ködös Albion,
ki örök témánk ihletője vagy,
vén tölgyerdőben járva, utamon
kopár álomba veszni ó, ne hagyj!
S ha pusztító tűz lángja elragad,
adj vágyaimnak főnix-szárnyakat.

Fodor András fordítása