Twinings...

... is a good topic, isn't it?

Tilbury, August 1588

My loving people,

We have been persuaded by some that are careful of our safety, to take heed how we commit our selves to armed multitudes, for fear of treachery; but I assure you I do not desire to live to distrust my faithful and loving people. Let tyrants fear, I have always so behaved myself that, under God, I have placed my chiefest strength and safeguard in the loyal hearts and good-will of my subjects; and therefore I am come amongst you, as you see, at this time, not for my recreation and disport, but being resolved, in the midst and heat of the battle, to live and die amongst you all; to lay down for my God, and for my kingdom, and my people, my honour and my blood, even in the dust. I know I have the body but of a weak and feeble woman; but I have the heart and stomach of a king, and of a king of England too, and think foul scorn that Parma or Spain, or any prince of Europe, should dare to invade the borders of my realm; to which rather than any dishonour shall grow by me, I myself will take up arms, I myself will be your general, judge, and rewarder of every one of your virtues in the field. I know already, for your forwardness you have deserved rewards and crowns; and We do assure you in the word of a prince, they shall be duly paid you. In the mean time, my lieutenant general2 shall be in my stead, than whom never prince commanded a more noble or worthy subject; not doubting but by your obedience to my general, by your concord in the camp, and your valour in the field, we shall shortly have a famous victory over those enemies of my God, of my kingdom, and of my people.

live by dreaming on alone...

I write to you... when that is said 
What more is left for me to say?

words... words... words...

az őrület határán szabad-e gondolkodni?

...

I'm waiting, waiting for nothing

Bizonyos időszakokban érthetetlen várakozás tölt el.


mikor... még miért nem... szeretném... újra... ott, nemitt... olvasni... mikor...?


Megyünk?
Menjünk.
                Nem mozdulnak
                    FÜGGÖNY

Szonett a kedves megtalálthoz

Nem is kívánni most, amit kívántam,
nem mondani; túl könnyen mondható
a máskor, másnak is kimondott szó,
ha nem lemondón jön, sután, elszántan;

nem lesni már: rosszat vagy jót csináltam,
szemem nem volt-e túl símogató,
és meg se kérdezni, kiszáradó
torokkal: mondd, mit érzel te irántam?

Csak összebújni, tested ébredését
hallgatva várni; hajad számba hull,
aztán lerúgni hamutartót, csészét,

bőrünk feszül, önkontrollunk lazul,
míg megkeressük egymás érverését.
Szívem kezedben. Lüktessen vadul.

Vers fordul versbe, mélyig szánt a csöndje

Glanmore: Szonettek
X

Azt álmodtam, egy donagali lápon
Aludtunk földön, takaróba bújva,
Ázott arcunk reggelre szürke-sápadt
Lett, mint csepergő növendék bükkfa.
Lorenzo és Jessica a hidegben.
Diarmud és Grainne, mielőtt rájuk lelnek.
Sötét illattal hintve és kitetten
A hantra, mint lélegző síremlékek.
Álmomban előtűnt - hogy tetszik, kedves? - 
Első éjszakánk a szállodában, csókod,
Sok éve, mikor bátran közeledve
Késztetted kettősünket édes, kínos
Test-szövetségre; a kétféle lét -
Arcunkon harmat, álom, haladék.
                                  (Géher István ford.)

Ma szerelmes lettem egy ír költő angol-magyar szavaiba.

Történetek árusa...

"Gyakran jobban tudjuk értékelni azt, amiről tudjuk, nem fog megismétlődni, mint azt, amiről azt hisszük, örökké így marad."

Ha már Ophéliát nem tudom megírni, lehet, hogy ideje lenne kezembe vennem egy igazi, saját történetet...

brrr. hosszú nap lesz a mai.