Esztivel

de nem akarok
a nyakadon ülni
egész éjjel de

amúgymeg

Schumannt még mindig nem tudok. De a Liszt igenis szép volt szombaton.

Szeretnék úszni. Duna, Balaton, Tisza - mindegy, csak víz legyen.

még néhány száz oldal háromig csak végzek vele a latin viszont reménytelen érthetetlen nem lehet vele mit kezdeni politicorum sive civilis doctrinae libri sex libri sex hogy nem tudott egy könyvben megírni mindent biztos nagyon izgalmas az elemzések alapján tényleg érdekes csak értenék belőle akár egy szót is tat tvam asi kis reggeli gondolatok pont egy hét van évkezdésig jajmilesz jegeskávé a trefortkertben nem tudok angolul főzni furcsa angolul élni Clea Clea there are only three things to be done with a woman said Clae once you can love her suffer for her or turn her into literature az első hol van a második minek a harmadik értelmetlen minek írok ilyeneket ide kora reggel megyek vissza olvasni talánn még be tudom fejezni háromig szép napot mindenkinek

év végi évértékelő

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem az év mindig is szeptember 1-én kezdődött, és attól tartok, mindig is akkor fog. A "tavaly ősszel" márciusban nem az előző naptári évet jelnetette soha, hanem az azt megelőzőt - az előző tanév őszét.

Ha így nézem, sok minden történt az elmúlt évben. Szinte már túl sok. Elviselhetetlenül sok. Visszapillantva olyan, mintha egy hullámzó, tejfehér fátylon át látnám az egészet - hol előbukkan, hol pedig eltűnik egy-egy emlék.

Különös, hogy csak a jó érzéseket tudom felidézni. Az idő... Vajon természetes emberi reakció, hogy a rosszat elfelejtjük, csupán a túléléshet, továbblépéshez szükséges védekezés (vagy csak nálam van ez így)? Kicsit más értelemben ugyan, de Elton így ír a The Practice of Historyban:

"The future is dark, the present burdensome. Only the past, dead and buried, bears contemplation."

És igaza van (mint átalában).

A múlton nem lehet változtatni.

Eltöprengek az élet furcsaságain, csönd van, a lakótársam már rég békésen szuszog a szobájában. Nálam a szokásos jázminillat, a kinti alig-forgalom zaja. Megnnyi öröm és megannyi fájdalom - megannyi érzés, amikről sosem sejtettem, hogy megtapasztalom. Mégis, miközben a múlton töprengek, egy új kérdés merül föl: a jövő. Hiszen itt a szeptember, az új tanév: új órák, új emberek, új diákok és tanárok sokasága. Várom, ahogy mindigis vártam. Az őszi félév ebből a szempontból sokkal, de sokkal több, mint a tavaszi. Ilyenkor még tart az újdonság varázsa, ha bemegyek az egyetemre elfog az érzés, mintha először járnék ott, és rácsodálkozom a hely szépségére. Ilyenkor felerősödik tudás megbabonázó, különös vonzása, a kopott folyosókon visszhangzó léptek zaja és a könyvtár csendje iránti lelkesedés. Mindenki friss és mosolygós - jó érzés ilyenkor emberek közt lenni. Egy csoda maga a hely, és külön csoda benne minden ember. Ilyenkor még minden különleges a maga furcsa, saját módján.
Mit hoz vajon az új tanév? Elfeledteti-e velem az előzőt? (És ha nem akarom elfelejteni az előzőt sem most, sem máskor, képes vagyok-e rá?)

A jövő hét: munka, könyvtár, aztán... Aztán az elemek közé!

be in love with

napi bölcsesség

Nobody can go back and start a new beginning, but anyone can start today and make a new ending.

és hasonló clichék

Tömény holdfény

Szonáta formában. Ismét. Persze, a változatosság kedvéért lehetne Pinter dráma is, de Pintert és Kafkát még mindig nem tudok nyugodt lélekkel olvasni. És - szintén a változatosság kedvééért - lehetne kivételesen minden szép és jó- Végülis november van júliusban, szeretem-idő, miért nem lehetnek a dolgok csak egy kicsivel egyszerűbbek?

Mindegy. Első kétségbeesés-hullámon túl, hisz' olyan még soha nem volt, hogy valahogy ne lett volna. Ugye.

fél

egy nap híján fél éve elegem van az évfordulókból mit hoz a holnap könnyeket és kísérteteket nem akarom egy kicsit félek is tőle persze nem a holnaptól hanem a fél év végétől no nem mintha bármi változhatna de azért furcsán ismerős érzések kavarognak bennem ilyen meg ilyen erről szót ne többet abba kéne hagynom a blogírást nem is írom igazán, és ha mégis az sem jó semmivel sem haladok úgy ahogy szeretném
ez is egy értelmes bejegyzés lett

Karnevál

Kivettem könyvtárból, egy ideig még Schumannt is hallgattam hozzá, ahogy illik, nem tudom, hogy fogok megküzdeni vele péntekig, mindenesetre küzdök. Érdekes. Érdekes... kihívás...

Különben tényleg izgalmas, még nem tartok az 50. oldalon, de valahogy máris felfedeztem benne némi Finnegan's Wake-et, Szentkuthyt, Tolsztojt, Dürrenmattot és némi Bulgakovot. Persze, ezek csak benyomások...

az élet mint olyan

ma este engedélyt kaptam apámtól arra, hogy történész legyek. éljen. de azért a matematikáról ne feledkezzek meg. ...