A reggeli hűvösség délelőtt tízre teljesen felszívódik. A pára megmarad, és az angolok nyelvelógottan kullognak az utcán légkondicionált helység után kutatva. A metrón bemondják, hogy mindig tartsunk magunknál egy üveg vizet, és ha bárki rosszul van, kollégáik a legközelebbi állomáson szívélyesen a segítségünkre sietnek.
A helyiek azt beszélik, a Berwick Street mindig szeles, de manapság ez is megkérdőjelezhető. Van néhány nap, amikor a levegő nem moccan, és a visszatérő vendégeink kétségbeesetten rogynak le az első székre vízért sóhajtva. Már a törökök is panaszkodnak a hőségre, mi pedig a kihasználva minden pillanatot, amikor valamelyik hűtő egy pillanatra nyitva van, megpróbálunk túlélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése