hosszúmondat

Szeretnék írni, írni bármit, esszét, novellát, verset, regényt, nem jönnek a szavak, még mindig nem, bármit írok, rossz marad, mikor lesz ennek vége, aludni akarok, de igazából nem is, csak nyugtot akarok, egy békés hetet (esetleg kettőt), amikor senki nem rohan sehová, az emberek kedvesek egymással, és nem néznek őrültnek, ha mosolygok az utcán, csak egy hetet, amikor minden szép és kellemes az idő (zuhog az eső és süt a nap, csodás fény van olyankor, szinte mágikus), csak egy hetet kérek nem többet, de majd, pénteken, mágikus SirG, addig meg, remélhetőleg, sok más jó, szeretem a jó embereket, akik okosak és mindent tudnak, mégis emberek tudnak maradni, VG-ből húsz év múlva egy SirG lesz, most még nem, de majd, van még egy-két ilyen ismerősöm, jó, hogy vannak ilyen emberek, hogy jutottam idáig már megint, szűzanyám, ma J-vel néztünk új kiadású Szabad ötletek jegyzékét, hát nemszép, mondhatni, most megyek, olvasok, írok (vagy nem), mindenesetre költöm a pénzt valami agyserkentőre (gondolok itt csokicsokicsokira, amit teateateával fogok elfogyasztani könyveim csöndes magányában), azért SirG tényleg egy Prospero, Kiplinget kéne fordítanom, de addig még sok víz lefolyik az ereszcsatornán, szép estét mindenkinek, pá.