Azért jó, hogy vannak még emberek, akik minden pillanatban pozitív hatással vannak a környezetükre. És most nem csak SirG-re gondolok (aki szeretnivaló és fantasztikus és zseniális volt ma, mint mindig, és megint mondta, hogy jó lett a Stoppard-fordításom: különös, mintha feltűnt volna neki, hogy nem vagyok jól, viccelődve megjegyezte, hogy milyen jó fordításokat hoztak ebben a félévben, és igen, az a Stoppard is igen jól sikerült, és utána rám nevetett, mosolyogtam zavartan, még mindig hihetetlen hogy ismerem ezt az embert).

Vicces volt, óra közepén egyszer csak felnyögtem, hogy "A tábla!", A. nevetett, kérdezte, hogyhogy csak most vettem észre. Azok az m-betűk, azok mindent elmondanak, nem is kéne több, az bőven elég, végigfickándoztuk az órát A-val, valahogy jól esett nevetni a történteken mindkettőnknek, nevetni boldogan, mert vége, és nevetni keserűen, mert vége, de azért jó, hogy megtörtént. Kivel mi, ugye ez elég fontos kérdés, és mégis: elég egy félmondat, és A-val rögtön ugyanarra gondolunk, ő tényleg érti, hogy mi miért, azt hiszem, lassan eltűnik a kínos csönd a témáról, de azok az m-betűk, az nagyon vicces volt, egyszer M. azt mondta, hogy ha nem beszélgetek róla A-val, akkor, milyen kár, róla már senki nem beszél, hát nem beszélünk, megértjük mi egymást szavak nélkül is, és ha mégis, hát M. azt ne akarja, kicsit még sajnálom is, darabokra szednénk, miért jó neki ez, furcsa logika, de azok az m-betűk, azok mindent elmondtak...