2011. április 3., vasárnap

levelek

egyre érdekesebben alakulnak a dolgok, és ahogy egyre érdekesebbek, egyre inkább visszakapom önmagam elfeledett darabkáit. néha megijedek magamtól, jóindulatú vagyok, ez oké, de én a más helyében ilyen helyzetben nem feszegetném a húrjaimat. mi van ha szakad meg ilyesmi. nem szeretném ezt a helyzetet haraggal lezárni, ha én tudok felnőtt emberként viselkedni, miért ne várhatnám el ugyanezt egy férfitől is?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése