Abszurdba hajlik a hét, pedig alig kezdődött el. Emberek jönnek be és mennek ki, mindenki fellép s lelép stb., csak én állok a színfalak mögött megtorpanva, eddig tudtam a szerepet, de most hirtelen mindent elfelejtettem, words don't come easy meg ilyenek. Csodálkozom az élet Csodaidőin meg hogy milyen kicsi a világ, mindenki ismer mindenkit, és közben nem csinálok semmit. Csinálni kéne valami értelmeset, ha mást nem, hát takarítani. Elvégre nem vagyok én Natalie Portman, hogy hattyút játsszak az élet színpadán.
Hol a sárgarépa. Mi az élet. Ilyesmi.
(igenis tessék végignézni a linkjeimet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése