-.-

Valahogy pénteknek érzem a mát, pedig kivételesen nem akarom, hogy péntek legyen. Szerdát szeretnék, szerda délutánt, hogy túl legyek már a Learen, kész legyen a fordítás, elpirulva lesüssem a tekintetemet négykor (vagy nem - nem kéne, nem kéne). A fene essen mindenkibe, aki rám néz, és róla kezd beszélni, hát ki vagyok én, hogy rá asszociáljatok?!?!?! Nem tudom, mi a rosszabb: ülni, hallgatni a melletted ülőt, miközben pontosan tudod, hogy a szóban forgó személy mindent hall, vagy az apáddal beszélni telefonon, aki a harmadik percben azt kérdezi: és *neki* elmondtad? Mit szólt? Miért nem mondtad el?... Nem beszélünk, én pedig erről nem akarok beszélni. De hát mi, miért, hogyan...? Nem akarok erről beszélni, nem, nem és nem!!!

Dehogynem.