Kicsit zavar, hogy valami furcsa és meglepő okból kifolyólag az emberek nagyrésze azt hiszi, az angol a főszakom. Ugyanakkor fantasztikus érzés, hogy Nádasdy Ádám többé-kevésbé tudja, ki vagyok, érdeklődik a szakdolgozatomról, és végigneveti velem az utat a Kossuth tértől a Campusig. Vagy hogy Géher István ("István") automatikusan két puszival köszönt, és nagyon örül, hogy "így rákaptam a fordításra". Jobban ismerem az angoltanszéket, mint a törit, engem is jobban ismerenek ott, tegnap mégis elkapott az érzés, hogy igazából teljesen mindegy, hogy milyen szakon, egyszerűen csak jó bölcsésznek lenni az ELTE-n. Jöhetne már a tavasz, sok a macska a Trefort Kertben. Ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése