kéne valami értelmeset írni, nem hiszem, hogy megy; bennehagytad a nevedet az email-fiókomban, és én nem töröltem ki, elvittél mindent, mégis mindenütt ott vagy, időnként gyűlöllek, amiért ilyen, sőt egyáltalán: bármiféle hatással vagy rám, Utas és Holdvilágot olvasok, de tanulnom kéne, miért nem mondod te is, hogy tanuljak, úgy könnyebb lenne, de nem, te csak elvárod, hogy jól teljesítsek, mit számít, nem is ismersz igazán, csak kicsit, najó, lehet, hogy annál már jobban, szeretsz játszani, macska meg az egér, húzd meg-ereszd meg ésatöbbi, mit törődsz te az érzéseiddel, az enyémmel, azt persze, de saját magad, az nem fontos?, én megértem, néha nekem is többet számít a más mint az én, pláne ha rólad van szó, de könyörgök, ha nekem számít, neked is számíthatna kicsit, hogy mi van - veled éppenséggel, mert ahogy látom, ami van, az nem jó, sőt, kifejezetten lehetne sokkal jobb (velem? na ne viccelődjek, de azért kicsit akarom ezt hinni, vagy legalábbis: elhinni), ó, mennyire szeretném, hogy itt legyél és elmondd, Hamletem, nem vagyok Ophelia, de te sem vagy Orsino, hogy Viola lehessek, mert ójaj, nincs egy ikerbátyám, hogy kiszabadítson az álruhámból, és mit csinálok, ha ott maradsz a szép Olivia kegyetlen hálójában, Vízkereszt volt tegnap(előtt), akkor kellett volna ezt írnom, elegem van, nem tudom, mi lesz, félek attól, hogy semmi, de akarom, hogy legyen: te, én, itt, most, mindig, félsz, félek, nem kéne ilyeneket ide írnom, elnézést mindenkitől, elegem van, fáradt vagyok, lassan lefekszem, jó éjt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése