And yet can not regret what it hath cost, So dear is still the memory of that dream;

Most kicsit gyávának érzem magam, amiért nem merek fölmerészkedni nemrejtve gmail-talkra, de hát mit csináljon ilyen helyzetben az ember lánya. Szar, mondjuk ki. Ugyanakkor azt érzem, hogy ennek így kellett lennie, jelen helyzetben nem történhetett másként. És ettől csak mégjobban szar. Ne beszéljek csúnyán, tudom. Új nap van, új párnahuzat. Mindegy mi történik, a nap holnap úgyis felkel. Kicsit félek azért a következő néhány hónaptól, szeretek az R5-ben a negyediken ülni/aludni a fotelban, nem akarok leköltözni a harmadikra. Ott nem olyan kényelmes, és különben is, a negyediken már ismernek.