Egyfolytában az jár az agyamban, hogy jajmilesz, mi lesz kedden, átmegyek-e az egyetemes meg a magyar középkor írásbeliken, és ha igen, hogy fogok átmenni a szóbelin (még R. is megmondta, hogy öngyilkos hajlamaim lehetnek, ha egy napra tettem a két vizsgát), a pedagógiatörténet halvány körvanalakban sincs még az elmémben, a kora újkor meg... inkább hagyjuk. Mégsem ez foglalkoztat leginkább, hanem hogy mi lesz azután, mi lesz január végén, februárban. Sosem gondoltam volna, hogy egy gondolat annyire beeheti magát az agyamba, hogy ennyire nem tudok szabadulni egy érzéstől. Jaj, annyi mindent kellene csinálni - a középkorok, a két esszé VA-nak, a fordítás SirG-nek (legalább már azt kitaláltam, hogy mit fogok fordítani, nade az esszétémák...!), és persze be kéne gépelnem a Shakespeare-idézeteket is. Ja, és el kellett volna olvasnom az egyetemes kora újkorhoz a forrásokat, mert holnap vissza kell vinnem a szöveggyűjteményt a könyvtárba. Juppí.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése