2010. július 23., péntek
2010. július 20., kedd
ezt is rég hallgattam...
Through the rain that fell sick with lament
To this house of incest for when we undressed
Blasphemies against Venus were rent
Though her sister removed, her wet body approved
The parade of my heavenly quests
Yet all tongues are not true, some are forked or askew
Like an uncivil serpent's at best
For oustered from Eden I fausted all reason
Hook in mouth like saint Peter Pan
To haunt faery groves and hot virgin coves
Wherein the promiscuous swam
I elected lovers and rejected others
Mephistresses that don't give a damn...
But in those that still do my deep interest grew
The rise of the true pentagram!
2010. július 19., hétfő
if i...
2010. július 15., csütörtök
csak szerényen
2010. július 9., péntek
K.-tól idézve
Ma, miután fölébredtem, és megállíptottam, hogy még mindig Budapesten vagyok, bekapcsoltam a számítógépet, hogy legalább az interneten keresztül visszarepüljek ithakai Dublinomba, de a honlap csak nem akart betölteni. Az ügyfélszámot hívva a UPC kedves géphangja tájékoztatott, hogy az internet senkinek nem működik, de már dolgoznak a problémán. És amikor végre betöltött az internet, ezt olvastam K. blogján:
Nagyon vágyódom Londonba. Részint oda és részint innen el.
Tóninak mindig igaza van.
sok sör?
Kedves!
Erre a beszélgetésre nem akarsz majd emlékezni. Pocsék lesz holnap a kijózanodás...
Jó éjt,
______
feltételek
egy történész sosem gondolkozhat el azon komolyabban, hogy mi lett volna, ha. elszórakozhat ezzel egy ideig, de valójában azzal kell foglalkoznia, hogy mi volt és mi lett, és hogy ezek között mi az összefüggés. a többi csak az elme játéka - semmi több.
pedig...
ha ma nem kapom azt...
ha ma nem megyek...
ha ott...
ha én mégis...
ha nem ír**...
ha nem ír^^...
ha nem ír**...
ha azt ír^^...
ha nem...
ha igen...
igen...
igen...
azért talán el is tudom hinni, hogy bölcsebb, hogy ha nem.
2010. július 7., szerda
Sylvia
Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó, A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember...
Minek írni, ha már mindent megfogalmaztak előttünk?